Equilibrium – Gyilkos nyugalom (2002) 163

Equilibrium
107' · amerikai, angol · akció, sci-fi, dráma 16

Valahol a 21. században, a harmadik világháború után: a megtépázott emberiség élére egy gonosz csoport áll, az Atya vezetésével. Ő és emberei totálisan betiltanak mindennemű művészeti alkotást, sőt az érzelmek átélését is. Az agymosásra egy mindennap adagolt szert, a Proziumot vetik be. John… [tovább]

angol

Képek 7

Szereposztás

Christian BaleJohn Preston
Emily WatsonMary O'Brian
Sean BeanErrol Partridge
Taye DiggsBrandt Atya
William FichtnerJürgen
Sean PertweeAtya
Angus MacfadyenDupont
David HemmingsProctor
Dominic PurcellSeamus
Anatole TaubmanTechnikus
Hirdetés

Kedvencelte 47

Várólistára tette 74


Kiemelt értékelések

Valentine_Wiggin 

Egy barátom ajánlotta, mint „a Mátrix és az 1984 keveréke”. Én végignéztem, és bátran állítom, hogy inkább a Lakott Sziget és az Emlékek Őre szintéziséről van szó, de bármelyik hasonlat is a nyerő, ez egy remek film, az üzenete összességében szerintem pozitívabb is az 1984-énél, tehát meg lehet kövezni, nekem jobban tetszett annál a regénynél.
Ütős, néhol megrázó spoiler, néhol szép, és Christian Bale remek színész. Több filmet kéne néznem tőle.
A főszereplő karakterében bírtam, hogy nem csak fejlődik, de elképesztően kompetens, és itt nem csak a harci képességeit értem, intelligens, és olyan helyzetekből vágja ki magát pillanatok alatt, amikből alig hittem el, hogy képes lesz. A lázadók, különösen Jürgen ugyancsak szerethetőek, tetszett, amit a vezér szerepéről mondott ("Vannak, akiknek el kell temetniük az érzéseiket, hogy mások szabadon érezhessenek"). Az akcióban tetszett, hogy relatíve kevés a lövöldözés, inkább maradunk a jó öreg verekedésnél és katanánál (ó, és igen, előjött a katana mániám, meg a harcművészet imádatom, és élveztem, hogy formagyakorlatoznak, hogy kardoznak, nagyon ütősek voltak ezek a jelenetek).
És persze az üzenet sem elhanyagolható, hiába mondták el sokszor, fontos és szép. Ha nincs is végleges megoldás, reménykedni mindig lehet, hogy egyszer képes lesz az ember utópiát is építeni. Engem megragadott ez a film, bátran ajánlom bárkinek.

8 hozzászólás
csartak 

Egyik kedvencem, nem tudom megunni, időnként újranézem. Vannak benne jelenetek, amik nagyon megérintenek..
https://www.youtube.com/watch…
https://www.youtube.com/watch…

1 hozzászólás
Jeffi

Sokszor láttam, nagyoooon sokszor, megvan eredeti dvd-n (ez nagy szó nálam). Itt szerettem meg Mr. Bale-t :D A vége a legjobb a filmnek (nem feltétlen mert kaszabol mindenkit, de az olyan jó volt, újra kéne nézniiiii) :)

Lunemorte

Ugyan sok-sok helyről „nyúltak", viszont összességében akkor is félelmetesen jó film. Ugyan nem korszakalkotó, de szörnyű ilyen jövőbe belegondolni. Ha ez bekövetkezne, én főbe lőném magam.
Milyen lenne érzések nélkül élni? Engedelmeskedjünk-e, mint fejbólogató szolgák vagy merjünk érezni?

2 hozzászólás
Gothic01 

Amiatt ért egy kis csalódás- / meghökkenésféleség, hogy ennyire lövöldözősen, kaszabolósan, verekedősen akciódús volt a film, – máskor majd figyelemre méltatom a műfajjelzéseket – ugyanis témáját tekintve valamilyen lassabb, avagy merengősebb hangulatra, tálalásra számítottam, de ez inkább afféle egyéni szoc probléma, mint a Gyilkos nyugalom hibája. Ami azt illeti, a harc vonalat inkább csak a vége felé éreztem túlságosan soknak, amikor a pisztolyok mellé már előkerültek a katanák is, néhány elég fura… fogással. Gondolok itt az arcra.

A kiindulási pont mondhatni egy tipikus disztópia, mindenkinek ismerős lehet ez vagy az innen-onnan egy másik élményéből, amennyiben jártasabbnak vagy rajongónak nevezi magát, engem elsősorban speciel a Az emlékek őre (2014) , a Az éhezők viadala (2012), a Fahrenheit 451 (2018) és a Mátrix (1999) nézése során felszedett emlékekkel való rokonbenyomás kísért – viszont azt nem érdemes figyelem kívül hagyni, hogy a felsoroltak közül pusztán egy alkotás készült korábban, mint ez. Mégis a tipikusságot erősítő elemek ellenére képes kiemelkedni, emlékezetesebbé válni, akár úgy is megfogalmazhatnám ezt, hogy ez a film nagy általánosságban jóval okosabb a szokásos társainál annak ellenére, hogy nem titulálnám kimondottan filozofikus töltetűnek. Felvet kérdéseket, feszeget témákat, de ezeket nem nyomják állandóan a karakterek szájába, és nem is „kényszerítik” olyasformán gondolkozásra a nézőt, mint ahogy azt optimális esetben szeretni szoktam. Inkább csak finoman, de láthatóan el vannak hintve a jelek; aki akar belőlük olvasni, az megteszi, aki meg nem, az úgy nézi, mint egy átlag negatív jövőkép köré épített akciófilmet.

Nagyon tetszett nekem ez a sötét, már-már egy kicsikét neo noirra hajazó atmoszféra a szürke környezettel, a mértani pontossággal rendezetten beállított tárgyakkal, ridegen geometrikus külső- és belsőépítészettel, a hosszú bőrkabátokkal és a különös, megdöbbentően kemény kisugárzást adó egyenruhákkal. A környezet megjelenítésében egyébként külön díjaztam, hogy ameddig a főszereplő nem állt le az agymosást elősegítő gyógyszerrel, addig a nézőnek se mutatták meg annyira, hogy igazából mennyire mű és gépies a szokásos utcakép is; olyasformán mutatták az eseményeket, hogy „megy az élet” benyomást keltve, természetesnek hasson. Amikor viszont a főszereplőnek kezdett felnyílni a szeme, rögtön kiütközött, mennyire robotszerűen élettel arccal, mereven halad mindenki előre, mennyire valószerűtlenül azonos távolságot tartva, azonos tempóban haladnak. Rendkívül érdekes volt.

A felfedezéshez, az élmény emeléséhez pedig hozzátársult egy olyan főszereplő, akit igencsak tudtam értékelni, aki méltó a film paramétereihez, aki nem a szokásos elveszetten csámborgó, naiv hős, aki nem tud mit kezdeni az új helyzettel. Amellett, hogy messze a leggyakorlottabb harcos a kollégái között, nagyon intelligens is, pillanatok alatt képes logikus döntést hozva kivágni magát a rázós helyzetekből; ezt pedig mesterszintre emelve, folyamatosan csinálja a film alatt, és előre gondolkozás terén se kell félteni attól függetlenül, hogy inkább a professzionális rögtönzés az erőssége. Mivel a néző valamilyen szinten végig fogja a kezét, ezért a képernyő mögül ő érzékeli az idegességét, érzékeli, hogy mikor rezeg a léc, de belehelyezkedve az egyik külső karakter szemszögébe, abszolút feltűnésmentesen lavíroz. Ritkán tapasztalok ilyet, – elsőre talán csak Lisbeth Salander neve ugrik be, mint hasonló működésű szereplő – szóval még inkább nagyra értékelem, mikor egy ilyen jellemmel találkozok egy sztoriban.

Akadtak igazán feszült és megdöbbentő pillanatok, szerencsétlen kutyánál például cafatokban lógtak az idegeim – ja, ember szereplőket bármilyen brutálisan lemészárolhatnak előttem, nem veri ki a biztosítékot, de ha állatot fenyegetnek, a plafonon vagyok. A főhős fia valami félelmetes jelenség volt, sokszor komolyan paráztam a kölyöktől, elképesztően alakított, és ezáltal végül is sikerült mosolyt csalnia az arcomra. spoiler

A végén még az előfeltételezéseimet eleresztve is kicsit túltolták az „égessünk fel minden hidat” effektust, de ami az utolsó perceket illeti, örülök neki, hogy így zárták le, még egy lendületet adtak neki az üzenetnek.

2 hozzászólás
Tiko

Érdekes és eredeti disztópia. Mondjuk meglepődtem, amikor megtudtam hogy 2002-es filmről van szó, azt hittem hogy kb 10 évvel korábban készülhetett a képi világ alapján.

Christian Bale arcjátéka nagyon érdekes, sokkal jobban lekötött, mint a gun kata harci jelenetek. A legjobban az a rész tetszett, amikor Mary megkérdezi Prestontól, hogy miért él, aki erre láthatólag nem tud mit válaszolni…. nagyon érdekes, fél percnyi párbeszéddel mennyi mindent el lehet mondani.

shieldmaidenwithflowers

Ez a film miért nem lett kult film? Igen, sok helyről merítettek ihletet az alkotók, de a végeredmény egy (szerintem) zseniális film lett. Lehet-e életnek nevezni az érzések nélküli életet, vagy az pusztán csak létezés? Ki lehet-e iktatni az emberekből ezt, anélkül, hogy mindent elveszítsünk? Nem. A film is ad egy választ erre, egy nyomasztó, ijesztő választ. Annyi, de annyi lehetőség lehetne még és még benne. Készíthetnének egy sorozatot belőle.
Christian Bale pedig kitűnő színész, ebben is bebizonyítja. Ez egy szeretem film.

desertangelable 

Ugyan ez is csak 1984 feldolgozás, viszont annak nagyon jó. Az egyik legjobb!

sipiarpi 

Ez egy b kategóriás film. Christopher Lambert legszebb napjait idézi.

darkfenriz

Egy Mátrixba és 1984-be oltott, Éhezők Viadalára hajazó, mégis szórakoztató és bizonyos szempontból újszerű sci-fi, melyben a gondolatbűn egyben halálos ítélet is. És kész, meg van oldva az erőszakmentesség!!! Várjunk csak…mégsem, táptalaja ez az erőszaknak rendesen. Az Atyát és a Grammaton Papságot senki sem képes megállítani. Vagy ha érezni kezdesz, mégis mehet a dolog?

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

Tiko

"Mivel szegény vagyok, álmom van csupán,
álmaim lábad elé terítem:
finoman lépj, mert álmaimon gázolsz…"

Tiko

Mary O'Brian: Hadd kérdezzek valamit! Miért van életben?
John Preston: Azért élek… azért élek, hogy szolgáljam Libriát. Hogy gondoskodjak e remek társadalom folytonosságáról…
Mary O'Brian: Körbejár az érvelése, hát nem látja? Él, hogy tovább élhessen. De mi értelme az itteni életének?
John Preston: Miért, ön miért él?
Mary O'Brian: Hogy érezzek. Mivel még sosem csinálta, nem tudja milyen is lehet az. Olyan fontos, akárcsak a lélegzés. Szerelem, harag, bánat nélkül a lélegzés csak egy óra, ami ketyeg.

doriilány

Szerelem, harag, bánat nélkül a légzés csak egy óra, ami ketyeg.

Tiko

Partridge: Szoktál álmodni, Preston?
John Preston: Megteszek mindent, hogy kíméljenek az álmok.
Partridge: Mindketten tudjuk: sosem kímélnek.
John Preston: Sajnálom.
Partridge: Dehogy sajnálod. Azt sem tudod, mit jelent ez a szó. Ez csak egy szó számodra valami olyanra, amit sosem éreztél. Hát nem látod? Vége! Minden, ami azzá tesz minket amik vagyunk, elmúlt!
John Preston: Nincs háború. Nincs gyilkosság.
Partridge: És szerinted mi az, amit mi csinálunk?
John Preston: Nem! Láttad te is a dühöt! Láttad az érzelmeket!
Partridge: Komoly ár. Szívesen megfizetem.

doriilány

Mary: You can't do this! You cannot do this!
John Preston: Tetragrammaton. There's nothing we can't do.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján