2157-et írunk. A Föld és az emberiség békében és boldogságban él, az emberek erősek és egészségesek, a fiatalok kalandos utak során térképezik fel a világűr ismeretlen régióit. Hősünk, a 20 éves Makszim Kammerer már ugyan túl idős ahhoz, hogy ilyesmivel foglalkozzon, de ő még mindig az űrt járja… [tovább]
Kedvencelte 1
Várólistára tette 47
Kiemelt értékelések
Érdekesebb, mint vártam, de meg kell néznem a folytatást.
Ha nem olvastam volna a regényt, nem értenék egy szót sem:)
Hiába a jó történet, ha a film két főszereplője is ekkora antitalentum, mint a Maximot és a Radát alakító színészek… Majdhogynem élvezhetetlenné teszik az egészet a folyamatos „elég, hogy szép vagyok” jelenlétükkel. Szerencsére azért a mellékszereplők javítanak valamit a képen.
Érdekes egyébként, hogy gondolkodtam rajta, miért oly nagyon népszerűek manapság a fiatalok körében a disztópiák, és ezen film közben jöttem rá, hogy valószínűleg azért, mert a mi fiataljaink lényegében egy már megvalósult disztópiában élnek itt Magyarországon… Persze, nincsenek tudatában, de az érzés azért ott van mélyen eltemetve bennük, és erre jól rezonálnak az ilyen filmek. Egyfajta kasztrendszer (pénz és hatalom alapján való tagozódás), a propaganda, a hazugságok hétköznapisága, a központi irányítás… És akkor jön a „legkisebb királyfi”, és szembeszáll az egész mocsok világgal, ő a megváltó remény. (Kár, hogy erre a való életben viszont hiába is várunk.)
Kiváló adaptációnak tartom. Maxim viszi el az egész történetet a hátán, mint a regényben, és naiv, keresi a helyét a történetben, mint a regényben. Alapvetően elég máshogy képzeltem el, de a színész teljes mértékben tudott azonosulni a karakterrel, nagyon jól látható, hogyan veszíti el fokozatosan az optimizmusát és a lelkesedését. Tökéletesen lett bemutatva a társadalom, átadja a regény nyomasztó hangulatát.
Egyedül a szerelmi szálat nem kellett volna így felerősíteni, jó volt plátói szinten is, ahogy eredetileg leírták, de ez legyen a legnagyobb baj.
Népszerű idézetek
Folytatása
Összehasonlítás |