Koma (2019) 74% 38★

Tökéletes és néha arcpirítóan egyértelmű keveréke ez a film a Mátrixnak és az Eredetnek, mégis van egy kérlelhetetlen, nagyon egyedi bája, ami kivételesen nem szláv eredetéből fakad. Az orosz filmek sajátos hangulata, stilisztikája és formanyelve elsősorban annak köszönhető, hogy az oroszok mindig is maguknak készítették elsősorban filmjeiket, de a Koma esetében már inkább érződik egy olyan alkotócsoport kreatív munkája a háttérben, akik tudatosan keverik a szovjet és posztszovjet sci-fi tipikus jegyeit a kortárs, élvonalbeli, a nagyközönségnek szánt alkotások sajátosságaival. A végeredmény pedig szerintem telitalálat.

Végre egy orosz film, amiről érzem is, hogy orosz, meg nem is. Ismerős és egzotikus egyszerre, nem mesterkélt, nem akarja még 2024-ben is azt hazudni a nézőnek, hogy az oroszság kulcsa a Zsiguliban, a vodkában és a hímzett falvédőben leledzik. De a Koma legjobb tulajdonsága nem ez, hanem a fent említett két hollywoodi előddel szembeni visszafogottsága. Olyan látványmoziról beszélünk esetében, ami egy nagyon erős hangulatból, egy briliánsan megfestett atmoszférából dolgozik, és tudja, hogy ez az egyetlen szuperképessége. Egy percig sem akarja elhitetni a nézővel, hogy élete/az adott év/az adott hónap legfontosabb filmművészeti darabját nézi, nincs benne megalomán mondanivaló, reflexió a való életre, túlságosan is magasba törő alkotói ambíció. A készítők szerették a Mátrixot és az Eredetet, tudták, mennyire jók (ők, oroszok) a posztapokaliptikus, hangulatközpontú világokat megteremtő alkotásokban, és összehozták a saját maguk témába vágó művét.
És szerintem nyertek. Nagy élmény manapság úgy leülni egy látványos, nagy volumenű film elé, hogy az értelmes(!) és könnyed szórakozás ígéretén kívül más célkitűzésnek nem akar az megfelelni. Bámulatos a felismerés, hogy a kortárs orosz filmgyártás ilyet is tud, mer ihletet meríteni a legnagyobbaktól, de nem akarja őket szolgaian másolni az agyzsibbasztó, sokszor erőltetettnek tűnő csavarok alkalmazásával.
Ennyi a Koma: egy nagyon szép, kreatív sci-fi/fantasy kalandmozi, kicsivel kevesebb mint két óra lebilincselő, ismerős jegyei ellenére is eredetinek tűnő szórakozás. Nem annyira orosz, hogy az elijessze az ellentábort, de pont annyira orosz, hogy megragadja a rajongótábort. A színészek közül senki sem nyújt lenyűgöző teljesítményt, de mindez ide és így pont elég. A sztoriban spoiler nincsenek durva fordulatok, éppen csak (nagyjából) minden a helyére kerül a műsoridő végére.
A másik oldalon: igen, ez egy kihagyott ziccer, hisz egy szép külsőségein kívül más különlegességet felmutatni nem nagyon tudó filmről beszélünk, de gondoljunk arra is, hogy a kevesebb néha több. Nem kell minden sci-finek világmegváltó, korszakos klasszikusként törni előre az utat, ahogy teszi azt manapság számos, a műfajban jól csengő nevű rendező újabb és újabb gigaprodukciója.

Tetszett és ajánlom is, mert dacára az Eredetnek és a Mátrixnak, ezt a látomást ennyire szépen, csípőből, erőlködés nélkül megvalósítva szerintem még nem láttuk korábban!

Kreatív látványvilágú film.
A kómán belüli túlélést és össze-vissza futkorászást, menekülést, okoskodást, pózőrködést kicsit fárasztónak és gagyinak találtam.
A való világban játszódó része a sztorinak viszont nekem sokkal jobban tetszett és kellően hátborzongató volt. (spoiler) Külön piros pont a „meg nem értett zseni” vonalért.

Nagyon vartam mar a filmet az elozetes alapjan, de feltem hogy eloroszkodjak. A latvanyvilagban nem csalodtam. Brutalisan jol nez ki a vilag, amit kitalaltak, megalmodtak. Egyedi, minosegi, piszkosul meno. A sztori is rendben van, nem rosszabb mint barmelyik amcsie. A tipikusan gagyi kelet-europai/ruszki szineszi jatek viszont csapnivalo. Ezt ha nem baltazzak el, egy igazan kivalo mozit kaphattunk volna.
Viszont, sci-fiseknek egy latvanyzabaloknak ajanlanam, felteve ha edzve van B kategoriaban is (a szineszek miatt).
Latvany 10/10
Szineszek 3/10

A kalandfilm nem az én műfajom, ezért nem is vártam a forgatókönyvtől egy gyenge közepes szintél jobbat, azt is kaptam. Pl a szerelmi szál, tudom kötelező, de akkor sem tett hozzá semmit. A s.ggfej versenyen is folyamatosan ment a licitálás, kissé már repetitív volt.
De minden gyengeségét félretettem, a súlytalan történetet, a kissé sem árnyalt karaktereket, a kiszámítható spoiler mert a látványért jöttem és az lenyűgöző volt. Szeretnék én ilyen monumentális világokat éjszaka összeálmodni, de ehhez egy egész kreatív csapat kellett. Gratula nekik, mert tényleg nagyon látványos dolgot hoztak össze. Az egyes elemek létezésére adott magyarázatok is ötletesek voltak szerintem, nem túl elrugaszkodottak ugyan, inkább szépen belesimultak a történetbe.

Sosem értem az ilyen filmekben azokat az embereket, akik bármi áron a valóságban akarnak élni (például ez, Mátrix, eXistenZ). Én bármit megadnék érte, hogy egy általam választott, mesterségesen generált valóságban élhessek, ahol az lehetek, aki akarok, és minden olyan lenne, amilyennek én akarom, hogy legyen, ami számomra optimális, és legboldogabb, legélvezhetőbb, legteljesebb életet biztosítja. A legkevésbé sem zavarna az sem, ha tudatában lennék, hogy ez egy „mátrix”. Kit érdekel, ha jól érzem magam benne? Elég sok álmomban tudatosul bennem, hogy éppen álmodom, de annál inkább küzdök az ellen, hogy felébredjek. Mégis, mit esznek az emberek ezen az ergya világon, az ergya szabályaival együtt, hogy ennyire ragaszkodnak hozzá? Nekem ez magas. Pedig nem panaszkodom, nem érzem magam szarul a bőrömben, egészséges vagyok, van állásom, szépen halad előre az életem, mégis gondolkodás nélkül hagynám itt egy általam választott valóságért. De ha még csak egy afféle holoszobám lenne, mint amilyen a Star Trek sorozatokban van, hát, soha többet ki nem jönnék onnét, az is biztos, legfeljebb a programokat váltogatnám.

Én ezt a 2017-es trailere óta várom. Láthatóan azt teljesen kukázták, vagy csak pénzgyűjtésnek készítették, mert egy jelenet sincs benne a filmben.
De jót tett a várakozás, mert érdekes, egyedi történetet kap a néző. Fantasztikus a képi világ, az elgondolás és az egész megvalósítás. Nagyon nem érződik az orosz túltengés. (Idén a negyedik szuper orosz filmem.)

A történetben a lényeg, hogy az emberek közös neuronhálót tudnak létrehozni emlékekből, de ezt csak a kómában tűnik lehetségesnek. Főhősünk pedig valahogy pont ide került. Innen jön a bonyodalom és a csalitos. Azért óriási nagy csavart-sztorira ne számítsunk. De a bámulatos hely, amit megalkottak a film készítői, nagyon komolyan ki lett találva.
Bár a film le lett zárva, de persze a végén van egy apró kis nyitott kapu, ha kapna egy második részt. De ez nem valószínű…

Szóval ezt érdemes megnézni, mert már a látvány megéri. Mögé meg van egy viszonylag normális sztori és a színészi játékra sem lehet gondunk (könnyed orosz színészvilág). Ajánlom!

Jó kis film. Nem klisé, ami manapság ritkaság.