Egy cipőben (2005) 73% 132★

Egy vígjátékra számítottam, helyette inkább egy drámát kaptam. Tetszett a lányok fejlődése, a viszonyuk alakulása. Egy lazulós filmezéshez tökéletes.

Nagyon mást kaptam mint amire számítottam. A vígjáték címke szerintem 10%-ban ha igaz rá. Az alap történet egyébként nagyon tetszett, és a szereplőket is bírtam. Már az elején tudtam, hogy spoiler arra mondjuk nem számítottam, hogy spoiler. Jó volt látni hogy Roseban és Maggieben sokkal nagyon az spoiler Hiszen Rose is rengetegszer megmondta, hogy spoiler. A nagy családi drámák azért kicsit megleptek. A lányok mostohaanyját ki nem állhattam, hihetetlenül idegesítő volt. Viszont az időseket nagyon bírtam, aranyosak és viccesek voltak. Bár amikor spoiler. Illetve a lányok nagyanyja is nagyon szimpatikusnak tűnt. Összességében, attól hogy nem annyira az én műfajom, szerintem egy egész jó kis filmről van szó.

Mikor nekikezdtem a filmnek, abban a hitben voltam, hogy vígjáték, mivel szerepel a film műfajai között… Nos, nem az, sokkal inkább dráma. Egészen jó film volt, néha kicsit túlnyújtottnak éreztem, máskor pedig nem érződött, hogy több, mint két órás. Tetszett a két testvér fejlődése, ahogyan visszatalálnak egymáshoz, megtalálják önmagukat. Biztosan jobban tetszett volna, ha máskor állok neki, így mindenképp meg fogom még nézni máskor is, akkor, mikor drámás hangulatban leszek. :)

Aranyos film volt, jó volt látni a lányok fejlődését, az egymáshoz és a nagyanyjukhoz való viszonyuk alakulását, és meglepő módon, még mikor éppen ostobaságot csináltak, sem éreztem idegesítőnek a karaktereket. Néha nevettem rajta, de nem volt az az igazi vígjáték, nem a humoron volt a hangsúly, de jól esett a hétvége zárásaként.

Ez a film sokkal jobb volt, mint amire számítottam, ha tudom, hogy ennyire tetszeni fog már sokkal hamarabb megnéztem volna. Nagyon jól eltalálták a színészeket és a színészek sem játszották túl a szerepüket, csak annyira, amennyire a karakter megkívánta, még Shirley MacLaine is kellő alázattal játszotta a szerepét és egyáltalán nem akarta, hogy a film róla szóljon. Külön tetszett, hogy nem volt benne vállalhatatlan poén és mindenki kellő a drámát sem vitték túlzásba, csak amennyire kell. Szerintem ez egy nagyon szerethető film és a több mint 2 óra úgy telik el, hogy az ember észre sem veszi. Sőt, talán még tudtam is volna egy kicsit nézni. :)

Igazi vasárnap esti film.:)

A sztori egy testvérpárról szól, akik igazán különböznek egymástól, csupán a cipőméretük és a családi hátterük egyforma. Igazi szeretet-gyűlölet kapcsolat az övék, s a történet arról szól, hogy találják meg önmagukat, egymás és az elveszett családot. Vígjáték, főleg nőknek, nőkről de nem az a túl szentimentális, túl nyálas dolog.
A rendező férfi, mégis kíváló érzékkel nyúlt a témához, ebből is látszik a tehetség, hisz Curtis Hanson rendezte nemcsak a 8 mérföldet, a Szigorúan bizalmast de még a Wonder boyst is. A színészek pedig ragyogóak, Toni Colette mindenben élvezhető, itt is nagyon jól visszaadja Rose-t, a fizikai és lelki változást, amin keresztül megy (amikor rút kiskacsából elégedett, ragyogó nő lesz) Shirley MacLane nem sajnálja mutogatni a ráncait és májfoltjait, s még a hőn utált Cameron Diaz is meglepően visszafogott (nincs a hülye nevetése, ugrándozása), mintha felnőtt volna végre.
Látom ebből a leírásból az egész túlságosan is női mozinak tűnik és tuti az, de az a szívvel és lélekkel teli fajta ami még a pasiknak se árt, valamint a rengeteg özvegy nyugdíjas öreg haláli beszólása is megér egy misét.

Tökre tetszik, mindig megnézem. Ma is volt reggel, de ezt a nézést már nem jelöltem :))
Mindenki jó benne, és minő jóság, minden csajt szeretek is, Shirley továbbra is a szívem csücske. Van egy pár olyan jelenet, amin csak most, ötödször akadtam fenn, de ezeket nem érzem gyenge pontnak. Rendezői ötlettelenségnek igen, de nem nagy horderejű szálak vezetődnek és rendeződnek ezeken a helyszíneken, beszélgetéseken. Pl. a néni, akinek bevásárol Shirley. spoiler
Jól esik látni a fejlődéseket, azt, hogy úgy alakulnak a kapcsolatok, ahogy az ember szeretné alakítani igazából, és nem dacból: szeretetteljesen, épülve és építve magát és másokat is.

Egy testvér olykor áldás, olykor teher. Főleg ha olyan zaklatott és kilátástalan az élete, mint Maggié. És persze mindig a nagyobb testvéré a feladat, hogy vigyázzon a kicsire, aki olykor olyan stresszes lehet, mint Rose.
Ezek a csajok akármennyire is különböznek, egyben mégis hasonlítanak: ahhoz, hogy életük helyreálljon, bizony gyökeres változásra van szükség és a lelkük mélyükre kell nézni, hogy önmagukra találjanak.
Azt gondolom a szereposztás nagyon jó. A film kellemes, humoros, néha kicsit kiakasztó, de kedvelhető.