Családi affér (2024) 54% 149★

Amikor Nicole Kidman mosolyra húzza a száját, kapásból a Mosolyogj című horror jut eszembe. Tényleg nem látják Hollywoodban, hogy ez a színésznő már nem Nicole Kidman vagy ennyire jó az ügynöke?! Nekem ő húzónév volt eddig, szerettem, meg tulajdonképpen szeretem még most is, de egyszerűen csak hallgatni tudom a filmjeit a régi szinkronhangjával és magam elé képzelni, hogy hogy is nézett ki régen, mert amint felpillantok a képernyőre hátrahőkölök egy kicsit. És ha ez még nem lett volna elég, megláttam Zac Efront…Jézus!
Amúgy a történettel annak ellenére sem lett volna problémám, hogy a főszereplőlányunk sír, hogy sivár és semmitmondó az élete, holott egy befutott színész asszintense, aki által olyan körökben mozog, ahova mezei emberként sosem jutna be, mellesleg a tengerparton él egy kacsalábonforgó pecóban, és olyan autót vezet, amire nekem egy éves fizetésemből telne. Egyedül Kathy Bates jelenléte hozott valami üde színfoltot a filmbe, minden egyes perc, amit a képernyőn töltött visszahozta egy kicsit a történetet a semmiből, de sajnos megmenteni nem tudta.

Számomra minősíthetetlen volt, de nem igazán vártam sokat mondjuk.
A 2 botoxos együtt… Hjajj :/ :/ Millióegyszer látott történet, sorolhatnám melyik filmek keveréke,csak annyi a különbség,hogy itt semmi nem működött, nulla hitelesség… Borzalmas! Max háttérzajnak tegyétek be, vagy még annak sem.
Nem tudom Zacnek mennyire nézzem el ezt az állítólagos állkapocs műtétet, de én már szerepet sem adnék neki, annyira elcsúnyúlt :( Rossz volt nézni, kár érte. A filmért annyira nem, mert ennyit is érnek kb a Netflix romantikus filmjei (is).
Bocsi, lehet szigorú vagyok és valakinek majd be fog jönni,ez az én véleményem ^^

Joey Kinget kedvelem és ő hozta is a formáját. Nicol és Zac arca külön tanulmány, bár kevésbé zavart, mint vártam, sőt még a románcuk sem volt zavaró, pedig amikor meghallottam, hogy ezek ketten romantikáznak….
Ami viszont pocsék volt az maga a forgatókönyv. Rém unalmas, klisés semmiség volt ez a film. Egyszer meg lehetett nézni, de aztán el is lehet felejteni.

Sajnos csalódást keltett számomra. A történet ugyan ígéretes alapötlettel indult, de a cselekmény kibontakozása meglehetősen lapos és kiszámítható volt. Az érzelmi mélységek és a karakterfejlődés teljesen hiányoztak, így nehéz volt azonosulni a szereplőkkel vagy bármilyen szinten beleélni magam a helyzetükbe.
A szereposztás sem hozta az elvárt színvonalat. Bár néhány ismert színész neve felbukkant a stáblistán, a játékuk sokszor erőtlen és hiteltelen volt. spoiler Úgy tűnt, mintha nem találták volna meg a karakterük lényegét, és emiatt a színészi alakítások többnyire felszínesek és sablonosak maradtak. A főszereplők közötti kémia sem működött, ami tovább gyengítette a film amúgy is törékeny alapjait.
Bár rajta van a vígjáték címke, senki ne számítson röhögős poénokra…egy sincs benne. spoiler

Hú… hol is kezdjem.
Mik egy jó romantikus vígjáték alapkövetelményei?
1. A szerelmespár tagjai között legyen meg a kémia
2. A humor működjön legalább alapszinten.
Itt majdnem sikerült a dolog, csak a kémia hiányzik, meg a humor. Na jó, itt egy kicsit szigorú vagyok, a humor néhol, főleg úgy az első húsz percben még egészen rendben van (mondjuk később viszont már csak totál random pillanatokban dobják be jelzés értékkel). Na de a másik szempont… Kezdjük azzal, hogy Nicole Kidmanről ha el is hisszük, hogy tényleg 57 éves (ami már önmagában is meredek, mert simán agyonplasztikázott hatvanasnak tűnik, akinek bármelyik percben leeshet az orra), a film által állított kerek 50 már látványosan messze áll a valóságtól. Aztán folytassuk azzal, hogy Zac Efron komoly vetélytársa tud lenni a „szerelmespár melyik felére fájdalmasabb érzés ránézni” versenyben. Kidmannek legalább a kora mentség lehet, Efron azonban 36 évesen néz ki agyonbotoxozott negyvenesnek.
Na jó, de tegyük magunkat ezen túl. Ha a kémia működik, minden rendben is van, ugye?Igen. HA működik a kémia. Itt kettő óra után sem világos a legminimálisabb mértékben sem, hogy ez a két ember mitől esett ennyire halálosan egymásba. Konkrétan egy nanosecundum sincs a film során, ahol LÁTNI köztük a vonzalmat. A karakterek folyamatosan ismételgetik, hogy mennyire odavannak egymásért, de LÁTNI ebből semmit sem lehet.
És ha még esetleg azon túl is tudnánk lépni, hogy a szerelmespár mennyire működésképtelen (egy romantikus vígjátékban), még ott van az, hogy a harmadik főszereplő valószínűleg a legkiálhatatlanabb pozitív karakter, akit mostanában láttam. Konkrétan egy jó tulajdonsága sincs. Se nem okos, se nem találékony, se nem humoros, se nem erős… Amíg a film elején még érthető egyik-másik kiborulása (bár ott is kicsit vicces, mikor egy 24 éves lány, aki két éve egy abszolút A-listás hollywoodi sztár asszisztense azon kesereg, hogy mennyire sehova sem vezet az élete), de később már kifejezetten ellenszenves, ahogy mindenben kiköveteli, hogy körülötte forogjon a világ. Amíg Kidman és Efron karakterei önmagukban még legalább kedvelhetőek (mondjuk csak mellékszereplő szinten), King karaktere még úgy sem.
Nézhetetlennek talán nem mondanám a filmet, de az alapötletben (az utált főnök összejön a főszereplő édesanyjával) SOKKAL több lehetőség volt működőképes humorra.

Nem hittem volna, hogy lehet pocsékabb filmet készíteni a Nálad vagy nálam? után, de sikerült: íme a bizonyíték. Ha bárki kérdezné, egyedül Kathy Bates miatt néztem meg, mert az ő jelenléte konkrétan kincset ért ebben a posványban.
Viszont szörnyen csalódott vagyok, hogy nem Molnár Piroska hangján hallottam, ez is mínusz pont.

… ha nem készül el ez a film.. akkor sem maradtunk volna le semmiről…
egyszer elmegy.. szodával.. vagy inkább málnás sörrel..

Ez a film egyszerűen minősíthetetlen… A színészi játék, a sztori, esküszöm, minden percben majdnem abbahagytam, mert agyvérzést kaptam tőle… meg ne már, ne legitimizáljuk, hogy az anya a lánya főnökével kavar…

A film alatt nem lehet elvonatkoztatni a két műtéti szörnyetegtől. A két szereplő között 24 év van. Kidman egy múmia, a keze jól mutatja a korát… miért nem lehet méltósággal öregedni?
A film különben egy tucatfilm, és mindenki gazdag benne, de mégis borzasztóan szenvednek. A sztori egy mondatos (lány munkaadója összetalálkozik a lány anyjával, ami lánynak nem tetszik, végül happy).

Borzalmas volt. Borzalmas. Először majdnem abbahagytam, de végül hagytam háttérzajnak. Egy kolléganőm azt mondta, hogy „de hát te szereted a szörnyű romantikus filmeket.” És ez talán így is van. De ez még nekem is sok volt…