Buhera mátrix (2007) 74% 44★

Oké, most már tényleg biztos vagyok benne, hogy nekem sem kell jogosítvány. (Jó, eddig is az voltam, mivel magam is erősen hajazok a főhős álláspontjára, ugyanakkor én vele ellentétben nem vagyok hajlandó fejet hajtani a társadalmi nyomásnak, és nem képzelek többet magamról, mint amire képes vagyok… :P :D)
Ez a film amúgy elképesztő. Nem is értem, hogy került el idáig, rettenetesen igaz és vicces, még ha a vedelős résznél húzogattam is a szemöldökömet. (Az az egyedüli, amivel „nem tudok mit kezdeni”.) Nincs benne semmi eget rengető, abszolút hétköznapi és természetes az egész, de olyan fantasztikusan aknázza ki a különféle életszakaszokban megbújó, majd aztán a mindennapokban előkerülő buktatókat, hogy abszolút szórakoztató. Persze ehhez nem kicsit járul hozzá az átlagosnál jóval lúzerebb főhős, de hát, van ilyen spoiler, és talán ettől csak még szerethetőbb lesz a figura. Bánki Gergely nagyon aranyos, és a gyerekkori alteregója is telitalálat lett, hihi. Mucsi és Scherer nem hoz szégyent önmagára, hozzák a szintet, már megint. :'D :-)))
Akit még mindenképpen muszáj megemlítenem (és aki miatt tkp. idetévedtem ehhez a filmhez), az Csankó Zoltán. Bár csak aprócska szerepben látható, de nagy boldogsággal nyugtáztam, hogy azért azon kívül itt-ott még hallható is később, mint a Spektrum TV műsorának narrátora. :D Nem tudom, hogy ez szándékos volt-e, mindenesetre üdvözöltem. (Így legalább egy kicsit bővíthettem a tudásomat a madarak tojásrakási szokásainak témájában is. :D)

Csalóka egy film – annyiféleképpen lehetett volna jó, és annyira nem nyilvánvaló dolgokon úszott el, nem is igazán érti az ember, miért is nem lett klasszikus, vagy legalább kultikus darab. De lényegében helyeslem, hogy nem lett az.

A legfőbb nyűgöm az egésszel kapcsolatban az, hogy három jól szétválasztható szakaszra tagolódik a mozi. Ezek közül az első, a „gyermekkor”, a nyolcvanas évek legvége egyszerűen zseniális. Ülnek a szellemes poénok, átjönnek a nagy érzések, fergetegesek a szövegek, a maguk módján ügyesek a gyerekszínészek, eleven a korhangulat. Azt várná az ember, hogy az egész mozi ilyen lesz, ügyesen reflektál majd a rendszerváltás érájára is, de nem sokkal ezután színre lép Mucsi Zoltán, és az egész mozit feldobják az ő vállára.
Én alapesetben szeretem Mucsit, még a Jancsó filmekben magára vett stílusát is, de itt bizony elvesz az élményből. Geri gyermekkori visszaemlékezése sokkal érdekesebb filmélmény volt, mint Mucsi előadását nézni huszonötödszörre is tróger melósként – jegyzem meg, a filmet a háttérben dolgozó Stand Upos brigád nem ebből a „pesti ember találkozása a melóssal” élményanyagból él idestova húsz éve (sok egyéb, szénné koptatott téma mellett persze)?
A játékidő kétharmadánál megnézzük, hogyan tanul Geri autót vezetni, itt már kimondottan lehűl a néző kedélye, nem vár csodát, ahogy tette azt az első 25-30 percben. Nincs is semmiféle csoda, Hollósi Frigyes sem tudja már ekkor megmenteni az összképet. A kérdés ízléstől függően az, hogy kell-e egyáltalán menteni, sajnos szerintem kéne.

A mozi mindent egybevetve közvetlen előképe a Munkaügyeknek. Számomra ez jó ajánló lenne, de a Munkaügyek is rendkívül hullámzó színvonalú alkotás volt, ez is az lett. Az első harmada zseniális, a további kétharmad teljesen tipikus kétezres évekbeli magyar vígjáték, szerencsére a jobbik fajtából.

Nagyon tetszett!

Hát ez zseniális volt! Nagyon jókat nevettem! Ajánlom!

Minden alkalommal sírok …a röhögéstől! Szerintem nagyon jó!!!!