Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten (Kapa és Pepe 1.) (1998) 71% 62★

Van ez a film.
Meg van a néző.
A képlet akkor működik, ha a kettő között van kokain.
Nagyon, nagyon, nagyon sok kokain.

– Ja, megveszem a Várat, mondtam már?
– Tényleg?
– Aha.
– Most?
– Aha.
– De hát ott van egy új kiállítás.
– Kidobatok onnan minden szart, kiveretem a falakat, nagy amerikai konyha, úszómedence, persze, rendbe hozom az egész kócerájt.
[…]
– Kapa, ez a hajó is a tied?
– Igen. Minden az enyém itt. Csak a Parlamenten szaroznak, azt nem tudom megvenni.
– Hát az nagy is, nem? Nem lenne nagy?
– Hát. Nagy az udvartartás is, tudod.

[Ezt utálom/imádom a Jancsóban. A nagy realizmusát.]

Az egyik legjobb (magyar) film. Félévente megnézős.

A film kellően megragadja a 90-es évek hangulatát. Nem hibátlan, néha követhetetlen, de ezt a Jancsó féle filmektől már megszoktam.

Imádom azt a tipikus, utázonzhatatlan Jancsó-Hernádi / Mucsi-Scherer stílust, ami legtöményebben talán ebben a filmben mutatkozik meg. Legjobb barátaimmal kb. 15 éve egyik örökbecsű fő forrása a közös társasági aranyköpés-gyűjteményünknek.
A mínusz fél csillag csak a film végének szól, ami már néhol véleményem szerint túlerőltetett, az nem annyira tetszett. Kicsit olyan érzésem van minden megnézéskor, mintha az utolsó néhány jelenetre elfogyott volna a „muníció”, amit megpróbáltak erőből pótolni…