Értékelések 5

Serge_and_Boots 

Csalóka egy film – annyiféleképpen lehetett volna jó, és annyira nem nyilvánvaló dolgokon úszott el, nem is igazán érti az ember, miért is nem lett klasszikus, vagy legalább kultikus darab. De lényegében helyeslem, hogy nem lett az.

A legfőbb nyűgöm az egésszel kapcsolatban az, hogy három jól szétválasztható szakaszra tagolódik a mozi. Ezek közül az első, a „gyermekkor”, a nyolcvanas évek legvége egyszerűen zseniális. Ülnek a szellemes poénok, átjönnek a nagy érzések, fergetegesek a szövegek, a maguk módján ügyesek a gyerekszínészek, eleven a korhangulat. Azt várná az ember, hogy az egész mozi ilyen lesz, ügyesen reflektál majd a rendszerváltás érájára is, de nem sokkal ezután színre lép Mucsi Zoltán, és az egész mozit feldobják az ő vállára.
Én alapesetben szeretem Mucsit, még a Jancsó filmekben magára vett stílusát is, de itt bizony elvesz az élményből. Geri gyermekkori visszaemlékezése sokkal érdekesebb filmélmény volt, mint Mucsi előadását nézni huszonötödszörre is tróger melósként – jegyzem meg, a filmet a háttérben dolgozó Stand Upos brigád nem ebből a „pesti ember találkozása a melóssal” élményanyagból él idestova húsz éve (sok egyéb, szénné koptatott téma mellett persze)?
A játékidő kétharmadánál megnézzük, hogyan tanul Geri autót vezetni, itt már kimondottan lehűl a néző kedélye, nem vár csodát, ahogy tette azt az első 25-30 percben. Nincs is semmiféle csoda, Hollósi Frigyes sem tudja már ekkor megmenteni az összképet. A kérdés ízléstől függően az, hogy kell-e egyáltalán menteni, sajnos szerintem kéne.

A mozi mindent egybevetve közvetlen előképe a Munkaügyeknek. Számomra ez jó ajánló lenne, de a Munkaügyek is rendkívül hullámzó színvonalú alkotás volt, ez is az lett. Az első harmada zseniális, a további kétharmad teljesen tipikus kétezres évekbeli magyar vígjáték, szerencsére a jobbik fajtából.