Asterix tizenkét próbája (Asterix 3.) (1976) 86% 75★

Félelmetesen jó Asterix-mese, a kora, a kezdeti kevésbé kifinomult stílus ellenére is merem állítani, az egyik legjobb a szériában. Kiváló szatíra, jó kis gördülékeny történetmesélés, és ott van benne kedvenc jelenetem, a hivatali ügyintézés.

Hatalmas film, a mai napig simán lehet élvezni, az idő semmit sem fogott ezen a klasszikuson. A humora, a története mind élvezetes még felnőttként is. Gyerekkorom óta imádom! XD

Valaha fejemben volt ez a sztori, de már csak nagyjából emlékszem rá, hogy az Asteix tizenkét próbája minden autentikussága ellenére nem egy képregény adaptációja, viszont Goscinny és Uderzo, sőt, Tchernia jelenléte igazából csakis jót ígérhet vele kapcsolatban. Ennek ellenére is, mikor életemben először láttam, éreztem, hogy valami nem kerek. Stilisztikailag mintha kilógnának dolgok ebből a rajzfilmből, különösen összevetve két klasszikus, közvetlen elődjével, az Asterix, a gall és az Asterix és Kleopátra epizódokkal, amik ugyebár máig is Az Asterix Rajzfilmek.

Ma már azonban megengedőbb vagyok és egyáltalán nem tartom ezt a részt a sorozat mélypontjának. A tizenkét próba különös mód kedvelhető, sajátos, de nem igazán Asterix-stílusú rajzfilm, amibe bele lehet látni a pszichedelikus kísérletektől kezdve a nyíltan felnőtteknek szóló tartalmakig egy csomó érdekességet, melyek összességében inkább működnek, mint nem, de mégsem válnak sosem igazán egységessé, letisztulttá.
Ennek egyik jelképes csúcspontja a magyar szinkronban a pillanat, amikor Obelix rendel magának egy Unicumot – bár álszent sem akarok lenni, azért az Asterix és Kleopátra egyik betétdalában sem volt piskóta a „tea mellé édes keksz, kézfogó után a szex” sor, de ott ez tökéletesen belesimult a sodró lendületbe, hangulatba.
Nagyobb gondom már mai szemmel nézve, hogy ez a rajzfilm sokszor bizony csúnya. Egyrészt szürke, másrészt elnagyolt, harmadrészt a bemutatott karakterek valahogy nem, vagy csak kevésbé ismerősek a képregényekből, és ezzel párhuzamosan a humor is erőltetett olykor-olykor, és a jelen korra történő reflexiók, kikacsintások is túlzók.

Kicsit szélsőséges, messze nem a valaha volt legjobb, de nem is a valaha volt legrosszabb Asterix rajzfilm. A hét ponttal a pozitív hozzáállásomat akarom kifejezni, jól szórakoztam rajta, de biztosra veszem, hogy gyerekként alig-alig értettem volna.

A korai Asterix-ek egyike, ami nem gátolja abban ezt a mesét, hogy zseniális legyen. Végig lehet rajta kuncogni, néhol nevetni. Örök darab.

A kedvenc Asterix rajzfilmem :D. Nagyon sokszor megnéztem már és vannak olyan részei, amelyeket felnőtt fejjel még jobban tudok értékelni (gondolok itt a „hivatal” jelenetre :DDD).

Gyerekkori kedvenc ez is, számtalan megtekintéssel. Nemrég megszereztem a régi VHS-t pótolandó és újra megnéztem: felnőttként is élvezetes, és én imádom a humorát a mai napig is.

Ezt az egy rész láttam egyedül a sorozatból. Esetleg még néhány képregényt olvastam még, de nagyon szeretem. Vicces, közösen a legjobb nézni, főleg hogy már vagy 100× láttuk.

Eléggé elvetemült rész, mégnevetni is tudtam rajta.
A tizenkét próba eléggé ötletes volt, bár a vége felé kicsit összecsapottnak éreztem őket. Picivel hosszabb a kelleténél, és ezt az időt jobban is kihasználhatták volna.
A rajzolás néhány helyen eléggé mosottas, nem olyan szép mint az előző két részben.
Ami még plusz, Cézár többet szerepelt.