Krisztus születése előtt ötvenben a franciák őseit, a gallokat hosszú harcok után legyőzték a rómaiak. Egész Galliát elfoglalták, pontosabban nem is az egészet, mivel hogy egyetlen tartomány győzedelmesen ellenáll a hódítók támadásainak. E kicsiny falucskában – amelyet a rómaiak erődrendszere… [tovább]
Asterix, a gall (Asterix 1.) (1967) 62★
68' · francia, belga · akció, animációs, kaland, vígjáték, fantasy, rejtély, családi 12
Képek 5
Szereposztás
Kedvencelte 8
Várólistára tette 23
Kiemelt értékelések
Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó és szórakoztató film lesz!
A magyar szinkron valami fenomenális lett :)
Mondjuk az picit zavart, hogy Csodaturmix át lett keresztelve.
Minden szempontból így kezdődött: ez volt az első Asterix-rajzfilm, forrása pedig a legelső Asterix-képregény volt, aminek történetét, képi világát, dinamikáját és hangulatát majdnem száz százalékban átvette, annak minden hiányosságával és kiforratlanságával együtt – gondoljunk csak Obelix nagyon skiccszerű megjelenésére, karakterének abszolút kihasználatlanságára. A legérdekesebb vetület mégis talán a történet, ami szinte tökéletes bevezető a mára elég terebélyessé és részletekben gazdaggá nőtt univerzumba.
Olyan ez az egész, mint egy régi francia népmese, vagy az ókori Galliából ránk maradt szájhagyomány útján terjesztett legenda. A nézőt szinte kézen fogja a cselekmény és bármiféle erőltetés nélkül végig viszi Asterix világának legfontosabb sarokpontjain. Megismerjük a falut, a központi figurákat, az egész sorozatot meghatározó ellentétet a rómaiak és a gallok között, majd kapunk rögtön egy konkrét összetűzést, ami előrevetíti, miféle kalandok várnak még ránk a jövőben. A cselekmény ezen második fele a lóvá tett rómaiakkal valóságos tanmese, abból a szempontból remek húzás, hogy Asterix ravaszságát meghatározóbb tényezővé teszi a varázsital által biztosított szupererőnél, ami azonban a csihipuhi szükségessége miatt mindig központi eleme marad a történeteknek. Így fel sem merül, hogy a gallok csupán isteni erővel megáldott kisebbség lennének egy birodalom peremén. Lelki tisztaságuk, természet-közeliségük, őszinteségük, jó kedélyük és legalább Asterix részéről eszük, Panoramix részéről bölcsességük felülmúlja a nagyon is gyarló, korlátolt rómaiakat.
Egyébként a mese maga érezhetően korai-Asterix: picit már fakó, bár a franciáknak alighanem van már belőle felújított, HD kópiája. A magyar szinkron jól sikerült, talán idézhető, hosszú távon emlékezetes részleteket nem tartalmaz, de jól támogatja ezt az egész nép/tanmesei érzést, ami sugárzik az egész történetből. A zene rendkívül hatásosan idomul a cselekményhez.
Jó szívvel ajánlható darab, mely a kora és a széria korai világának megjelenítése okán az Asterix és Kleopátrával együtt már rendelkezik mostanra nem kevés patinával is.
Rengetegszer láttam már, de nem tudom megunni. Igaz, hogy ez egy kevésbé jó darabja a szériának, számomra mégis örök klasszikus.
Korábban sosem láttam még Asterix filmet/animációt, de annyira híresek és népszerűek ezek az alkotások, hogy azért nagyjából tudtam mire kell számítani velük kapcsolatban. Ez az első animáció egy elég régi darab, ami látszik is rajta, de nekem igazán tetszett ennek ellenére. Nem mondom, hogy tökéletes, hiszen voltak részek amikor untam és bizony vártam már, hogy a stáblista peregjen a végén, de valahogy mégis sikerült visszahozni a dolgot. Szórakoztató volt, vicces és igazán kellemes kikapcsolódás. Biztosan a többire is sort kerítek minél hamarabb, hátha azok csak még jobbak lesznek.
Fantasztikus rajzfilm, gyerekkorom óta örök kedvenc. Remek a rajzolás, a szöveg, a magyar szinkron, a történet. Megunhatatlan. Sokkal jobb, mint ezek a csúnya, CGI-os újak.
Gyerekkorom nagy részében mindig valamelyik élőszereplős Asterix és Obelix filmet néztem és csak nem régiben tudtam meg, hogy ebből vannak jóval réebbi, ha úgy tetszik eredeti animációs mesék, és ezzel el is jutottunk ehhez a meséhez. Mit mondhatnék? Imádtam. A történet, az animáció, a szereplők mind – mind nagyon jók voltak. A magyar szinkron nagyon tetszett, egyedül Csodaturmix nevének megváltoztatása zavar, de most belefér. Nagyon várom, hogy a további részeket is megnézzem.
Aranyos és ötletes mese, ami még annak ellenére is teljes hosszában leköt, hogy néhol elég blőd a sztori és egyszerűcske a cselekmény.
A karaktereknek jellege és jelleme van, a humor nem túlcifrázott és nem ízléstelen.
A rajz szép, ötletes, kimunkált és egyedi. Azt szerettem benne, hogy tényleg jellege van ennek a rajznak, ránézek egy figurára még húsz évvel később is, és nem a stúdiót ismerem fel, hanem konkrétan a mesét. Nem is beszélve arról a francia jellegű nemzeti humorról, amit ez az alkotás hozott.
ÉS erre még rátett egy lapáttal a zseniális antik szinkron, azok a színészóriások, akik egy-egy epizódszereplőnek is markáns személyiséget adtak csupán a hangjukkal, teljessé tették a filmélményt.
Régi nagy kedvenc, amit nem tudott elértékteleníteni a mára köré épült sok-sok lehúzott bőr.
Ez a mesefilm régen nagy lökést adott számomra abban, hogy később elkezdtem érdeklődni az európai barbár népek iránt.
Nem igazán szeretem a francia rajzfilmeket. Sem ez, sem a Lucky Luke nem a kedvencem, de azt el kell ismerni, hogy egy jópofa rajzfilm.
Tetszett, hogy nem a varázsszertől kapott erőt, hanem az eszüket használták a rómaiak ellen.
A karakterek megőrizték a képregényes rajzolásukat, a jelenetek összhangban vannak. Kicsit rövid.
Népszerű idézetek
Mesélő: A csillagokkal teleszórt égbolt alatt, a gallok a győzelmüket ünneplik, amelyet sikerült megszerezniük hála az istenek oltalmának, a varázslatnak és a bátorságnak. És miután ismételten megállapították, hogy bolondok ezek a rómaiak, a gallok hozzáláttak az előételhez.
– Na, mi a véleményed a tervemről?
– Őszintén? Nincs róla véleményem, egy szót sem értettem az egészből.
Folytatása
Összehasonlítás |