Asterix, a gall (Asterix 1.) (1967) 79% 36★

Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó és szórakoztató film lesz!
A magyar szinkron valami fenomenális lett :)
Mondjuk az picit zavart, hogy Csodaturmix át lett keresztelve.

Hasonlóan a nem is sokkal korábban megjelent első Asterix képregényhez, az első rajzfilm is érezhetően egy korai verzióban örökítette meg Goscinny-ék hősét. Ez főként azért furcsa, mert 1967-ben a képregényes világ már túllépett ezen a kezdetleges grafikai szinten, már léteztek a klasszikus karakterek. A rajzfilm ehhez képest hű maradt az ősi formához, esetében a képregény forgatókönyvként és száz százalékban vizuális tervezetként is funkcionált.

Korábban a füzetet egyébként kicsit lepontoztam, főként pont amiatt, mert a rajzok még nem voltak túl szépek ebben az időben. Ugyanezt a lehúzást a filmre nem volna jogos alkalmazni, mivel a grafika – bár valóban kissé nyers – jól működik, egységes és organikus, zenével és hanggal megtámogatva valójában gond nélkül képes hozni a megszokott Asterix életérzést. A történet is egyben van, sőt, szigorúan a sztori a maga egyszerűségében igazából támadhatatlan, noha érezhetően igen szűk keretek között mozog már a közvetlen utózmány Asterix és Kleopátra esetét nézve is. A zene is jól sikerült, hangulatos, illik a meséhez, de innen már ezen a fronton is csak felfelé vezetett az út.

Erős, derék darab, mindenképpen érdemes megnézni.

Rengetegszer láttam már, de nem tudom megunni. Igaz, hogy ez egy kevésbé jó darabja a szériának, számomra mégis örök klasszikus.

Fantasztikus rajzfilm, gyerekkorom óta örök kedvenc. Remek a rajzolás, a szöveg, a magyar szinkron, a történet. Megunhatatlan. Sokkal jobb, mint ezek a csúnya, CGI-os újak.

Aranyos és ötletes mese, ami még annak ellenére is teljes hosszában leköt, hogy néhol elég blőd a sztori és egyszerűcske a cselekmény.
A karaktereknek jellege és jelleme van, a humor nem túlcifrázott és nem ízléstelen.
A rajz szép, ötletes, kimunkált és egyedi. Azt szerettem benne, hogy tényleg jellege van ennek a rajznak, ránézek egy figurára még húsz évvel később is, és nem a stúdiót ismerem fel, hanem konkrétan a mesét. Nem is beszélve arról a francia jellegű nemzeti humorról, amit ez az alkotás hozott.
ÉS erre még rátett egy lapáttal a zseniális antik szinkron, azok a színészóriások, akik egy-egy epizódszereplőnek is markáns személyiséget adtak csupán a hangjukkal, teljessé tették a filmélményt.
Régi nagy kedvenc, amit nem tudott elértékteleníteni a mára köré épült sok-sok lehúzott bőr.

Ez a mesefilm régen nagy lökést adott számomra abban, hogy később elkezdtem érdeklődni az európai barbár népek iránt.

Nem igazán szeretem a francia rajzfilmeket. Sem ez, sem a Lucky Luke nem a kedvencem, de azt el kell ismerni, hogy egy jópofa rajzfilm.
Tetszett, hogy nem a varázsszertől kapott erőt, hanem az eszüket használták a rómaiak ellen.
A karakterek megőrizték a képregényes rajzolásukat, a jelenetek összhangban vannak. Kicsit rövid.