Asterix és Kleopátra (Asterix 2.) (1968) 80% 65★

Kikapcsolódásnak tökéletes. Jó, vicces történet. Csak ne kornyikálnának benne annyit.

Az Asterix és Kleopátra több szempontból is kiemelkedő pillanata az Asterix-univerzumnak. Anno a képregényszéria első darabjai között jelent meg, de nagyon stabil, jól kidolgozott és jövőbe mutató volt úgy a képi világa, mint a stílusa. Kleopátra személyében Cézárhoz mérhető ikonikus ókori személyiséget találtak a főhősök mellé, ráadásul az egyiptomi színhely is van annyira hangulatos és közismereti szempontból jellegzetes, hogy emlékezetes kalandokat helyezzenek el benne. Ezt vélhetően mindenki érzi, hiszen a klasszikus rajzfilm után a kétezres évek elején az élőszereplős adaptáció is elkészült belőle, ami azóta is a jobban sikerült Asterix-filmek egyik példánya.

A rajzfilm érdekes vonása, hogy zenei betétek is kerültek bele, ezek magyarra fordított verziói szerintem igazi kincsek, óriási szövegekkel és gyönyörű rajzos koreográfiával. Hogy mennyire nem kizárólagosan és direkt gyerekeknek készültek ezek a filmek (illetve hogy mennyivel szabadosabban kezelték ezt az egész rajzfilmes kérdést a XX. század közepén), azt remekül példázza némelyik dalszöveg: pl. „tea mellé édes keksz – kézfogú után a szex”, avagy a teljes mérgezett sütemény szekvencia.
A rajzfilm teljesen klasszikus Asterix-kaland: ő, Obelix, Panoramix és Ideafix a négy főszereplő, megsegítendő egyiptomi barátjuk igazi kis szerencsétlenség, nem kérdés, hogy erkölcsi szempontból mi a helyes és jó irányvonal, az ellenfelek pedig inkább viccesek, mint veszélyesek, gonoszok vagy ijesztőek. Nagyon emlékezetes Cézár kaméleonszerű kémje, maga a teljesen elszállt dívaként viselkedő Kleopátra, Kleopátra oroszlánja, és a két egyiptomi rosszfiú, no meg a kalózok.
A kép minősége ugyan kicsit kopottnak tűnik, de a kulcsrészletek nagyon szépen kidolgozottak, a vizuális humor pedig működik. A zene telitalálat, van itt önfeledt dixie, egzotikus hangzások, az eseményekhez igazított zenei effektek.

Mindenképpen ajánlom, elsőként akár örökre meghatározó erejű Asterix-élmény lehet!

Akárcsak az előző rész, ez is egy könnyed, szórakoztató egy órás szösszenet.
Amit nem egészen értettem, hogy van három dalbetét a filmben, amiket nem szinkronizáltak le, de még a feliratot is külön be kellett hozzá kapcsolni.
Ezek a dalbetétek nekem kicsit erőltetettek voltak, a néger szereplők láttán meg biztos páran perelnének.

Újabb klasszikus, gyerekkori örökzöld kedvenc. Hát, igen, az élőszereplős a lába nyomába nem ér ennek a remekműnek. Mindig feldob, mert kiváló darabja a klasszikus Asterix-rajzfilmeknek. XD

Ez de jó volt :D Jó történet, kellően vicces és még a dalok is rendben voltak. A rajzolás nagyon tetszik, szerintem szép.
Nekem az Asterix, a gall jobban tetszett.

Nekem ez a kedvenc Asterix-filmem, nagyon ötletes a történet, a karakterek, a vizuális poénok. Valahogy minden a helyén volt benne, még a kissé fura dalok is, és emiatt bármikor szívesen megnézem.