Az időszámítás csak ötven év múlva kezdődik, de a rómaiak már rég elfoglalták egész Galliát. Az egészet? Nem! Egyetlen falu lakói ellenállnak a hatalmas sereggel érkező hódítóknak, és mindenkit, aki egy kicsit is rómainak tűnik, messzire kergetnek. Julius Caesar már nagyon unja ezt a helyzetet,… [tovább]
Az istenek otthona (Asterix 9.) (2014) 38★
85' · francia, belga · animációs, kaland, vígjáték 6
Szereposztás
Roger Carel | Asterix (hang) |
---|---|
Guillaume Briat | Obelix (hang) |
Bernard Alane | Csodaturmix (hang) |
Alain Chabat | Prospectus szenátor (hang) |
Laurent Lafitte | Duplicatha (hang) |
Alexandre Astier | Centurio (hang) |
Gyártó
M6 Studio
Belvision
Grid Animation
M6 Films
Société Nouvelle de Cinématographie
Kedvencelte 2
Várólistára tette 20
Kiemelt értékelések
Rendkívül szkeptikus voltam ezzel a rajzfilmmel kapcsolatban – 3D-s animáció egy Asterix munkában? Nincs az az isten! Elvégre Asterix a maga mindenkori valójában már legelőször is pontosan úgy jelent meg a kulturális szférában, ahogy a közismertebb rajzfilmekben láthattuk. Bár kísérő karakterei egy picit változtak az első fellépésüket követően, maga a vitéz gall már első alkalommal is tökéletes volt, és az élőszereplős filmek esetében is kizárólag a közönség belátásának volt köszönhető, hogy elfogadták akár Clavier, akár Baer, akár Cornillac játékát – mert hát a film az film. No de animációs mozit készíteni 2D-s rajzok helyett 3D-ben, számítógéppel… hát ez valami egészen új és egészen ijesztő dolog egy rajongó számára.
És bár csak harmadik nekifutásra tudtam végignézni, azt kell mondanom, az új forma működik – ehhez viszont kellett az is, hogy a készítők egy ritka politikus, jól dramatizálható, komoly mondanivalóval bíró képregényes eredetiből dolgozzanak. Ez Az istenek otthona, mellyel Goscinny és Uderzo az 1968-as franciaországi eseményekre reflektált a maga szelíd módján, mindenesetre indulattal és érzésekkel, frusztrációval töltve meg az egyébként általában napfényesebb Asterix sztorikat. Nem ez az első eset, hogy egy Asterix-történet a megszokottnál sötétebb, veszélyesebb tónust kapott: hasonlóan lelombozó és átszellemült alkotás volt az Asterix nagy csatája is.
Az istenek otthona esetében a számítógépes animáció azért működik jól, mert nem vesz el igazán az élményből. Gyorsan megszokható, nem kimondottan esztétikus, de próbál hű maradni az alapanyagához. Ezért is érthetetlen kissé, miért kell 3D-s animációval elkészíteni egy fix és évtizedek óta változatlan 2D-s grafikák által inspirált rajzfilmet, de ezt engedjük el…
A sztori viszi a hátán a technikai megvalósítást. Van miért izgulni, vannak komoly tétek, nagy veszély fenyegeti a falut, és ami fontos: a humor nagyon ott van! Sokszor nevettem fel hangosan a nézése közben. A magyar szinkron is dicséretet érdemel, Schnell Ádám annak ellenére remek Asterix, hogy igazából sosem merült volna fel bennem lehetőségként, és Schneider Zoltán Hasarengazfixe is nagyon eltaláltan cseng – főleg mivel az embernek akaratlanul is a Brickleberry Woody-ja rémlik fel a fejében… Az egyedüli aluldimenzionált hang talán Obelixé, Gesztesi Károly orgánuma valahogy túlságosan elhasználttá vált már ehhez a karakterhez.
A film technikai szempontból működik – nem szép, nem csúnya, de nem ront az élményen. A történet az alapanyaga miatt elsőrangú, és a megvalósítás is teljesen rendben van, a magyar verzió pedig minden tekintetben felnőtt úgy a szériához, mint a klasszikus, régi magyarításokhoz. Teljesen rendben van!
Ettől a rettentően furcsa 3D-s hatású animációtól, ami nekem nagyon nem nyerte el a tetszésemet eltekintve egész jól sikerült mese.
Népszerű idézetek
– Olyan név kellene, amely Rómát idézi, ugye?
– De amely azért mégsem Róma.
– Ráma.
– Ráma?
– Hát Rómára hajaz.
– Inkább Rómára vajaz, vagy nem?
Folytatása
![]() | Összehasonlítás |