Anyám szeme (2016) 66% 15★

A mélységesen sokkoló hatása mellett inkább volt valahol mélységesen szomorú. A fel nem dolgozott trauma és a magány emberi lélekre gyakorolt hatása elemi erővel zúdult a kis Franciskára, akinél így borítékolható volt a téboly. Nem lepődtem meg semmin, amit láttam, hiszen efféle trauma után csak sérült lelkek maradhatnak hátra.
A fekete-fehér képi stílus csak még jobban ráerősített erre a depresszív hangulatra. Nem is volt sok öröm a filmben, mert még ha karakterünkre kissé rá is csillant a fény, az nyomban leolvadt mikor fény derült torz lelékre.
A film vége is valahol borítékolható volt, el kellett varrni az iszonyatot.

Számítottam rá, hogy nem lesz kommersz horror, már csak a képi világ, a zenehasználat és a kimért, komótos tempója miatt is, viszont arra nem, hogy mi is az igazi közölnivalója, hogy mi itt a koncepció. Mert ugyanis az nekem tönkrevágta az egész filmet. Pedig az első 10-15 perc még egész ígéretes volt, aztán jött egy olyan stílusváltás, ami abszolút taszító, frusztráló és értelmetlen volt számomra. spoiler Ez egy tiszta öncélúságra törekvő, önsajnálatot közvetítő, direkt a kiakasztásra koncentráló film. Arról nem is beszélve, hogy az utolsó 20-30 perc már mocskosul kiszámítható és unalmas volt nekem. Mert már tudtam, hogy itt nem lesz semmi olyan mondanivaló, ami mondjuk a társadalomra vetítene rá valamilyen reflexiót, vagy bármi olyan pluszt, ami változtatna valamit a központi karakteren. Pedig a narratíva csalogató volt. spoiler Aztán jött a befejezés, ami aztán végleg betette nálam a kaput. spoiler
Szeretném ezt a filmet végleg kitöröli a fejemből, mert ez szerintem megint csak azt a tábort erősíti, ami művészkedős köntösbe akar bemutatni egy nettó öncélúságba elmerülő, érdektelen és egyben idegesítő történetet. Még jó, hogy csak egy óra hosszáig kínzott idegileg.

Ritkán látni ennyire elmebeteg, mégis művészi filmet. A forgatókönyvírónál messzire gurulhatott a gyógyszer, a látványtervező, a rendező és az operatőr pedig igazi zseni.
Egy egyszerű egyismeretlenes egyenlettel jellemezni lehet igazából a filmet:

[[https://snitt.hu/filmek/oldboy-2003|Oldboy]] × Psycho × (egy kis Stanley Kubrick + egy kis Tarr Béla) = X
Anyám szeme = X

Nem is magyarázom, melyikre milyen aspektusból hajaz. (Többek között azért nem, mert spoilereznék vele, az pedig csúnya dolog.) A lényeg, hogy ez egy lélektani horror, ami helyenként elképesztően szép látványt nyújt. Ugyanakkor gyomorforgató, de ezt a hatást már (szerencsére) nem a képi világával éri el. Azt a fajta borzongást nyújtja a nézőnek, amilyenre manapság nagyon kevés film képes. Inkább sokkol, mint idegeket borzol, mégis kötélidegzet kell hozzá, mivel a földi pokolba kalauzolja azokat, akik bevállalják a megtekintését.
Szóval csak óvatosan vele, mert ez bizony nem egy popcornfilm.

Ennyire elmebeteg filmet rég láttam. A fekete – fehér jól passzolt hozzá, a zene is szinkronban volt. Imádom a borzalmat keltő filmeket, így biztos, hogy rá fogok nézni még Nicolas Pesce munkásságára. Egy biztos, hogy ő sem százas :))
Viszonylag rövid a film, még elnéztem volna egy fél órát.

Lassan vérben és mocsokban haladunk előre a filmben. Bevallom azért választottam mert láttam milyen rövid és egy ideje ül a várólistámon. Hát kétszer-háromszor olyan hosszúnak éreztem.
A zene és a képvilág jól alkalmazkodik egymáshoz, nekem tetszetős volt ez a fajta tálalás, ahol néha nem kell végignéznünk a borzalmakat elég, ha tudjuk mi történt.
A címet annyira nem értem, gondolom a szemsebészet miatt lett?
Magáról a történetről, hát tetszett is meg nem is. Valahol azt akarta megmutatni senki se tud egyedül megmaradni, és ezért bármilyen eszközt képes bevetni.
A mama piedesztálra kerül, és ha mindenki más (akár Isten is) elfordult tőlünk ő akkor is velünk marad. Kicsit több magyarázat jól esett volna Francisca pszichólogiai hátteréről, miként és hogyan lett ilyen a család. Beleszületett vagy ő torzult el így?