Anklaget (2012) 78% 5★

Hű. Fogalmam sincs, mennyit kéne adnom rá. Úgyhogy nem is adok inkább semmit…
Az a legnagyobb baj, hogy már rögtön a film elején sikít a végkifejlet. És innentől kezdve én a köztes időben rettenetesen unatkoztam. Hogy miért? Mert ez a házaspár annyira antipatikus, hogy az már konkrétan fájdalmas… Ha nagyon szélsőségesen akarok fogalmazni, azt is mondhatnám, hogy abszolút együtt tudtam érezni ezzel a kislánnyal. Ez a két ember magával volt elfoglalva, le se tojták azt a gyereket, amikor pedig beütött a krach, akkor is olyan lazán volt kezelve részükről az egész. És ez engem nagyon irritált. Az járt a fejemben, hogy ezeknek minek kellett gyerek? Ezért felesleges volt, a nő pedig – ahogy később egyébként tulajdonképpen be is vallja –, nem lát tovább a férje fitymáján az orránál…
Ergo, tökéletesen érteni vélem, miért van ez a kislány olyan lelki állapotban, amilyenben. És miért menekül inkább, úgymond… Ilyen környezetben ez a minimum. Illetve, amikor a tárgyaláson először feltűnik, ott is… Az egész kiscsaj zseniális. Bevallom, én csak az ő jeleneteit élveztem, sokkal jobban játszott, mint a felnőttek, akikről olvastam már az első percekben. Mondjuk innentől kezdve ő sem volt gigászi rejtély, ugyanakkor az alakítása végtelenül megrázó volt és olyan igazi. A többiekről inkább nem ejtenék szót…
Aztán – ez már spoileres lesz, szóval elrejtem: spoiler Úgyhogy, részemről ennyit erről.

Na, hát ennyi. Maga a film amúgy nem rossz, a téma sem, csak tényleg a színészi játék / a karakterfelépítés… Annyira siralmasan átlátszó, hogy nekem emiatt sokat rontott az „élvezeti faktoron”. (Akármilyen perverz is most itt éppen ez a szóhasználat.)

Olyan mint a Vadászat csak sokkal de sokkal durvább…

Már csak a témaválasztás is garantálja, hogy ne legyen rossz film, de sokadik próbálkozás, és hát korántsem a legerősebb az általam látottak közül. A főszereplő viselkedését nem éreztem konzisztensnek, és ez sokat rontott rajta.