Angyali érintés (1994–2003) 82% 15★

Nosztalgiából megnéztem az első évadot. Kiskoromban nagyon szerettem ezt a sorozatot, minden csütörtökön este 8-kor leültem a tévé elé, és megnéztem az adott részt. Most, felnőtt fejjel is egész jónak találom, bár azért jobbra emlékeztem, gyerekként jobbnak láttam. És igazán azt sajnálom, hogy nem az első szinkronnal sikerült megnéznem, Csere Ágnes és Pásztor Erzsi hangjával szoktam meg Monica-t és Tess-t. :)

Számomra egy olyan sorozat volt, ami nagyon sokat adott nekem gyerekként. Bár nem vagyok vallásos, mégis adott valamit, amire tudok támaszkodni. Hogy majd jönnek az Angyalok és akkor is szeretnek ha ez-, meg az.
Lelkivilágom omlott össze, mikor megtudtam, hogy John Dye, alias a sorozat Halálangyala meghalt. Emlékszem, hogy teljesen depresszióba estem, merthogy ő volt számomra a legszerethetőbb karakter.
Monicát is szerettem, bár itt-ott kissé butuska szegény, Tesst pedig nem tudom miért, de nagyon utáltam.
A kedvenc részem a Zsoltáros volt, ahol egy haldokló kisfiúhoz mentek (Petey) és segítettek neki, édesanyjának és kis barátosnéjának feldolgozni a várható történéseket. Na, ezen a részen sírtam is. Emlékszem még bátyámnak is megmutattam anno és őt is meghatottam, noha nem igazán érzelgős fajta. És külön pacsi, amiért Celine Dion és Wynonna Judd benne volt ebbe a részben. És Testify to love…. Hát az a szám valami csoda volt. Köszönöm ezt a sorozatot, nekem nagyon sokat adott!

Furcsa, hogy ennek a sorozatnak épp én készítek adatlapot, és én értékelem elsőként.
Nem vagyok keresztény, nem vagyok vallásos, alapvetően elég távol állnak tőlem ezek a dolgok, de mindig is tiszteltem mások hitét, ha már nekem nem is jutott. Ezt a sorozatot mindig is nagyon szerettem. Régen a hajnali órákban ment (akkor még) a Hallmark Channelen, és mivel korán kellett kelnem, sokszor néztem egy-egy részt a reggeli kávém mellett. Azóta azt hiszem adta az M1 is, de én már DVD-ről néztem végig.
Minden rész egy külön történetet mesél el, különböző emberi tragédiákról. Bár a sorozat keresztény sorozatként van elkönyvelve, és persze minden részben szó van Istenről (elvégre főszereplőink az ő küldöttei, angyalok), mégis olyan formában épít a kereszténységre, ami számomra is elfogadható. Általában nem valamiféle isteni beavatkozás oldja meg a problémákat, hanem az emberek a hitük által nyernek erőt, hogy megoldják a saját sorsukat, és ez számomra szimpatikus. Elismerem, hogy akadnak benne bigott dolgok, de számomra nagyon pozitív a sorozat mondanivalója, és a mai napig is jólesik a lelkemnek néha megnézni egy-egy részt.
Della Reese hangjától lúdbőrzik a hátam minden alkalommal, ha meghallom énekelni, a főcímdalt is imádom, sokat hallgattam.