Szellemekkel suttogó (2005–2010) 83% 123★

Úgy emlékszem régen, amikor még a tévében néztem, akkor nagyon féltem egy-két résztől. Most viszont már nem volt félelmetes szerencsére. Néhány résznél még meg is hatódtam, de sajnos ez a Sam/Jim huzavona eléggé idegesített már és a vége kicsit összecsapott volt. Összességében vége azért egy érdekes sorozat és nem bántam meg, hogy újranéztem belőle pár évadot.

Tinikorom egyik sorozata, amit nagyon szerettem. Most újranézve is élveztem, bár az ilyen típusú sorozatok néha le tudnak ülni, hiszen lényegében minden rész ugyanarra a kaptafára épül, ebben is voltak olyan részek, amik kevésbé voltak izgalmasak. Persze mindig megy valami nagyobb dolog felé is a sorozat, de azért ez nem az a típus, aminél az ember lerágja a körmét.
Szerintem Jennifer Love Hewitt nagyon ügyesen játszotta a szerepét, szerettem. Jimmel pedig egyszerűen relationship goals! ♥
Most újra eddig 2 évadot néztem, de majd szeretném lassacskán végignézni megint az egészet. Még a Jim/Sam részekig nem jutottam el, de én úgy emlékszem, hogy nem volt az olyan rossz, mármint a szívem igazán összetört, de izgalmas, érdekes részek voltak, legalábbis emlékeim szerint. De kíváncsi leszek, hogy most majd hogyan fogok érezni, ha megint eljutok odáig.

Régi hatalmas kedvencem, várom, hogy újra nézhessem.

Új volt, betöltött egy hiányt az akkori sorozat palettán, aztán 3 évad után elhalt…
Ellaposodott, az évadok nagy háttértörténete össze-visszakuszálódott és a néző kezdte unni, hogy Melinda minden 60 perces részből 32-t végigsírt…
Sajnálom, de az első 3 évad mindenképp megér 8 csillagot!

Egy idő után kevés (vagy sok?) volt, hogy minden részben valaki sír, kellett volna valami, amitől igazán jó is lesz a sorozat.

Mindig csak a TV-ben követtem a részeket sajnos kicsit összevissza, de mindig kíváncsian néztem az új részeket.

Nagyon sajnáltam, hogy véget ért, élvezetes, kikapcsolódós sorozat volt.

    Csak az 1. évadot láttam teljesen, érdemben csak arról tudok nyilatkozni, de biztos, hogy folytatni fogom.
    Nagyon sok mindent felsorakoztat ez a sorozat. Néha ijesztő, máskor megható, vagy felemelő, vagy nyomasztó, de mindig élvezetes. Az mondjuk fura, hogy az elején 2 bevezető is van, ettől eltekintve mással nem volt problémám.
    Jennifer Love Hewitt kiváló színésznő, de ezt szerintem mindenkiről elmondható, akinek a sorozatban el kellett játszania, hogy egy jelen-nem-lévő személlyel kerül fizikai kapcsolatba (pl. érintés, simítás, puszi, stb.).

Update: 2. évad
    Amennyire emlékszem, az 1. évad inkább az egyes szellemekre helyezte a hangsúlyt. Az epizódok között elenyésző összefüggés volt, a főszereplőket kivéve. Ezzel szemben a 2. évadban (legalábbis a közepe/vége felé biztosan) az egyes részek inkább Melindára és a korábban előkészített cselekményszálra fókuszált, a felbukkanó szellemek is ezen lendítettek. Továbbra is izgalmas, sőt, ha lehet ilyet mondani, azzal, hogy szorosabbra húzták a szálakat, még egy lapáttal rátettek.
    Payne professzor a sorozat üde színfoltja. Ha másért nem is, miatta nem árt folytatni. De mint leírtam, nem ő az egyetlen, akiért érdemes továbbnézni a sorozatot.

Imádtam. Főleg az első két évadot. Akkor még Melindának is volt egy igen érdekes, de annál jobb, „vintage” stílusa. Aztán valahol elveszett félúton, s jött a Jim/Sam storyline, hát…. Végignéztem, de azért ennél lehetett volna érdekfeszítőbb is a forgatókönyv.

Ez a sorozat fantasztikus lehetett volna, de tényleg!
Sajnálom, hogy a 3. évad után minden kusza és értelmetlen lett, és már a forgatókönyv író sem tudta eldönteni, hogy mit akar kihozni ebből az egészből.
Az utolsó évadot végig a szüleimmel néztem, és meg kell mondjam, a felét nem értettem, hogy mit miért kellett behozni, a szálakat úgy elvágni ahogy.
A vége meg tényleg nem rendes lezárás, csak egy elvágás. Hiszen nem logikus a dolog. Mitől lenne elég azt mondani, hogy „hé, nincsenek szellemek”, ha közben meg Melinda anyja sem hisz bennük, a lányának is ezt mondta, és mégis mindketten látják…

Tetszett, volt benne potenciál, csak az elveszett az idő folyamán. :/