Alien: Föld (Alien 2.) (2025–) 57% 82★

Röviden: sz*r volt.

Hosszabban: gagyi, erőltetett, ostoba, bitang fárasztó. Tele van logikai hibákkal, a karaktereknek annyi eszük van, mint egy hintalónak. A lények inkább gusztustalanok és idegesítőek, mint félelmetesek (a xenomorph a legbénább az összes közül), bár ők is inkább csak dísznek vannak, helyette nézhetjük jóóóóó sok elnyújtott jelenetben az androidokat, (akik nem túl érdekesek) majd az idő előrehaladtával hallgathatjuk az egyik androidlány rémesen irritáló nyekergését/kuruttyolását.

Pár csillagot csak azért dobok rá, mert voltak jobb pillanatai + Kirsch/Timothy Olyphant jó volt. Ha azt néztük volna végig a nyolc rész alatt, ahogy Kirsch a körmét reszeli + iktatja az adatokat a laboratóriumban, már sokkal izgalmasabb sorozatot kaptunk volna.

De ez így egy gőzölgő kupac….

A 4. rész után nyugodt szívvel mondhatom, hogy ez egy összetákolt $@!#%.
Ezt a sorozatot soha nem kellett volna megcsinálni… szakadjon rájuk a mennyezet.
EZT NEM.

A sorozatot megnézve is ugyanazt tudom mondani. Ez egy $@!#% szar sorozat. De valami mérhetetlenül pocsék. Szinészi és minden szinten. Ez egy szégyenfolt ebben a franchiseban. Fuuuh de rossz volt ez. Fúj. És a vége meg konkrétan vicc….

1. évad:
Nem, nem, nem, nem, nem, nem! Noah Hawley-t tiltsák el ettől a franchise-tól! A remek alapötletből végül egy akkora vonatszerencsétlenséget csinált, hogy ezután szerintem még a gyűlölködők is visszasírják a Ridley Scott rendezte előzményeket. (Minden hibája ellenére is milliószor jobban jártunk volna David sztorijának lezárásával…) Ez innentől számomra nem kánon, és felőlem azonnal kaszálhatják, mert nem érdekel a folytatás. Volt néhány jobbnak mondható pillanata, a lények többsége is remekül nézett ki, illetve tagadhatatlanul sok lehetőség rejlett bennük, de ebből semmit sem sikerült 8 rész alatt kiaknázni. Az egész csak egy fölöslegesen elnyújtott, helyenként egyenesen bután megírt felvezetésnek hatott, amiben a lényeink nevetségesen háttérbe szorított mellékszereplők csupán, a legérdekesebb „emberi” karakterrel (Kirsch) pedig lényegében nem csináltak semmi érdemlegeset.
Amilyen jó éve van idén a Predator szériának, (Lekopogom, hisz a Badlands-ből még bármi lehet.) annyira leszerepelt most a xenomorphunk a Disney vezénylete alatt. Szomorú.

Személy szerint az ötödik résznél letettem a sorozatot, az imént azonban kíváncsiságból megnéztem egy félórás kibeszélő videót a záróepizódról, és helyesnek bizonyultak a megérzéseim. Az Alien: Earth Alien-mivolta nagyon hasonlít a Disney által összerakott Star Wars filmek és sorozatok SW-mivoltához. A franchise központi, legalapvetőbb lényegének vélt bázist egyszerűen felhígították a középszerű XXI. századi céges kreativitás gyenge lábakon álló adalékaival, létrehozva ezzel egy kétségkívül Alien-terméket – nem alkotást, terméket! És a gond egyrészt a hozzáadott saját anyaguk középszerűsége, illetve általában véve a sorozat termék mivolta.

Ideírnám rögtön az elejére, az Alien: Earth abból a szempontból bizonyít stílusgyakorlatként, hogy hozza a legrégebbi, legklasszikusabb alienes benyomásokat. Sikerült reprodukálni a szűk folyosókon vadászó lény által megteremtett hangulatot, továbbra is elborzasztó az emberi testen többszörösen erőszakot tevő idegen entitások jelenléte a szereplők rideg és taszító környezetében – én viszont azt mondom, kérdezzük meg magunktól, valóban akkora bravúr-e ennek a finoman szólva is unásig ismert miliőnek a megteremtése!
Főleg annak fényében, hogy a két/három/négy klasszikus Alien mozi epizódról epizódra felvillantott egy-egy saját, egyéni arculatot, a rendezőik stílusa mindvégig leordított ezekről a filmekről, még a végül dugába dőlt és magára hagyott harmadik esetében is. Mindig máshogy voltak félelmetesek, mindig máshogy voltak undorítók és felkavarók, mindig szolgált valamilyen célt a hozzáadott új, egyéni érték, de ez sosem tette zárójelbe az Alien filmek lényegét, inkább színezte azt – és Ripley folyamatos jelenléte miatt még neki is adott egy kálváriatörténetet, ahogy egyre mélyebb és mélyebb bugyraiba csúszott a pokolnak, majd a negyedik részben megérkezett a már-már álomszerű groteszkbe, az őrületbe.
Az Alien: Earth ehhez képest úgy néz ki, mintha egy félig kész, kortárs normáknak abszolút megfeleltetett random sci-fi horror forgatókönyvére utólag ráhúzták volna az Alien-koncepciót. De nem úgy, mint Ridley Scott a máig vitatott (bár számomra egyre értékesebbnek tűnő) Prometheusban, hiszen ott a rendezőnek érezhetően volt egy, még az első Aliennel is jól összeköthető, az Alienen túlmutató filmes ambíciója – ilyenje azonban a Disney-nek nincs. Az ő körítésük ugyanis borzasztóan öncélú és borzasztóan nem Alien-kompatibilis gondolatsor. Boy Kavalier egy Pán Péter-szindrómás ifjú mágnás vagy zseni, aki gyermekek tudatát ülteti szuperképességű szintetikus testekbe – de miért is? Lehet egy zseni ennyire őrült, lehet egy megavállalat egyszemélyes istene ennyire rövidlátó, hogy 7-9 éves gyerekeket tesz fizikai és technikai értelemben istenné a saját maguk korlátozott szellemi állapotára való tekintet nélkül? Mit hisz Kavalier? Mit hisznek a munkáját elősegítő tudósok (mind a kettő vagy maximum három)? Mit akar ezzel mondani a film? A mesterséges intelligenciáról lenne itt burkoltan szó, hogy tekintsünk rá is gyerekként, akit jobb pillanataiban robotként irányíthatunk, a rosszabbakban meg rettegnünk kell a kontrollálatlan indulataitól? De hát a mesterséges intelligencia nem lélek, hanem algoritmus, hibás az analógia!
És Kavalier öntörvényű, lehetetlenséggel határos kis világa még csak a kezdet. Az Alien toposzból induló sztori az évad végére átváltozik Jurassic Parkká: gondolta volna bárki is az elmúlt ötven évben Alien filmeket rajongva néző közönségből, hogy a xenomorphot majd spoiler? Hogy ő lesz a spoiler? Sajnos a sorozat félútjától ez benne volt a levegőben, sőt, az utolsó epizód címe tulajdonképpen el is spoilerezte ezt a fordulatot. Nyers leszek, de mennyire kell ehhez hülyének lenni? Mennyire kell hozzá neurotikus XXI. századi deltamatyinak lenni, hogy a saját fajunkból való kiábrándultságunkat így jelenítsük meg a képernyőn?
Azt, hogy a széria során rendszeresen lopja a show-t a xenomorph elől a csápos szemgolyó és a giga-kullancsok, nem is feszegetem, bár megérné egy kört feldobni a kérdést, mennyire kitűzött cél és mennyire csupán eszköz számodra az Alien-univerzum ahhoz, hogy a saját kis kreatúráiddal töltsd tele a műsoridőt.
És hát a végső koporsószög, a sorozatos keret: ami tíz évvel ezelőtt a képregényfilm volt, az most a sorozat. Rendkívül unalmas, rendkívül visszataszító az az elszánt lendület és a hozzá társuló művészi üresség és céltalanság, amivel a stream szolgáltatók mindenáron el akarják tőlünk lopni az időnket. Nincs szükségünk évente nyolc órányi kamu és alibi Alien-élményre – öt-hat évente van maximum csak igényünk kétórányi minőségi, kitalált, megírt, önazonos és friss Alien-élményre! Ha ezt a Netflix-függők nem is hiszik pillanatnyilag el, majd meggyőzné őket a tapasztalat, ha végre történne valami épkézláb fejlemény ebben a franchise-ban. És akkor végre az is jól látszódna, miben is különbözik egy mozifilm és egy sorozat. Utóbbiban ugyanis tényleg őrjítően fapados látni, ahogy a szép díszletek között sosem bóklászik egyszerre 3-4 színésznél több, hogy az egész, papíron a világ egyik legnagyobb megavállalataként definiált Prodigy szigetén olyan 10-12 karakter rohangál össze-vissza…
Végezetül, mintegy elrettentő példaként merem ajánlani az ötödik epizód megtekintését, ami tulajdonképpen egy Alien remake, és tökéletesen prezentálja a gyártósoron előállított mozgóképes művészet jelenlegi állapotait. A hangulatot egy lassan ötvenéves klasszikusból hozzák, a történetszövésük azonban egyenesen nevetséges: a karakterek hülyén viselkednek, érthetetlen döntéseket hoznak, hovatovább, érthetetlen a jelenlétük – ne mondja már nekem senki, hogy egy rakás félnótás-félcédulás, pszichopata, korlátolt majom űrhajóra ülhet bármikor is, ezek közül némelyiknek még jogosítványt se adnék. Nyilván minden elromlik, nyilván minden idegen lény képes meghekkelni az őt őrző földi rendszereket, nyilván minden várva-várt szörnyű fordulatot úgy mutatnak nekünk be, mintha egy Végső állomást néznénk. Mindez így és ebben a formában abszolút nevetséges, és nincs mögötte semmiféle kompromisszum.

Mondják, lesz folytatás, mert jók a számok és hasítanak IMDB-n – javaslom visszanézni, hogyan indult és hova érkezett meg tíz évvel ezelőtt Az ébredő erő. Még pár év, és nem az első Alien vs. Predatort, meg a Prometheust fogjuk visszasírni, hanem a Covenantot…

Nem tudom, hogy nem veszik észre az emberek, hogy ez a sorozat egyszerűen borzalmasan gagyi! Cringe, béna, vacak. Az nem menti, hogy 1-2 jobb ötlet(nek tűnő) dolog felbukkan benne. Ez a sorozat sárba tapossa a xenomorfokat, a Weiland-Yutanit, és mindent, amitől nyomasztó horror volt az Alien franchise. Ha nem tudod, az milyen, játssz egyet az Alien: Isolation videójátékkal!
Ebben a sorozatban nincs szorongató zsigeri félelem csak undor, nincs kidolgozott lore csak egymás mellé dobált jelenetek. Nincs egy cseppnyi realitás sem a helyszínekben, sem a jelenetekben, nincsenek rendes motivációk, sem érdekes akciók, és inkabb szól az androidokról, mint az alienről.
A szereplők is mind nyomik, unszimpatikusak és nagyon bénák. Debil gyerekek androidtestben, idióta iparmágnás klisékkel felruházva, állandóan retardáltan vigyorgó báty, stb.
Szóval az egész olyan, mintha egy 9-10 éves gyerek írt volna egy általa jónak tartott fanfictiont, azt a fajtát, amit újabb 10 év utan már bőszen letagad az ember, annyira idétlennek tartja.
Sajnos a Disneynél (is) újabban ez a szokás, hogy keressünk minél tehetségtelenebb írókat/rendezőket, majd bízzunk rájuk nagy franchise-okat, meg egy rakat pénzt. Mi ez, ha nem pénzmosás egy fajtája?!

Az első két rész alapján kellemes meglepetés volt, kifejezetten tetszett a klasszikus sci-fi témák, a konfliktus, a kísérlet és a két vállalat ábrázolása miatt, no meg a látvány sem volt utolsó, aztán szépen megtöltötték az egész sorozatot. . . a semmivel. Csigalassan haladtak az események az egyébként is száraz történésekben, csak azért, hogy a végén. . . ismét ne történjen semmi érdemi. Erre csak a vállamat tudtam vonni. Pedig lett volna benne potenciál, már csak az egyik lény miatt is. Szerintem csak a jó soundtrack miatt adtam plusz egy csillagot, és mert nem nézhetetlen.

Nem hittem volna, hogy két rész alapján csillagozni fogom, de ez végre egy olyan új Alien film, ami tetszik! A sok csalódás után sikerült egy olyat készíteniük, ami – egyelőre – méltó a klasszik filmekhez! Én az összeset kukáznám az alap négy részen kívül – mondjuk azok közül is az első kettő a kedvenc, legfőképpen A bolygó neve: Halál (de nem az újra szinkronizált változat).

A lények a szokásos gyönyörűségek, emellett pedig több érdekes gyilkos faj is elszabadul, ezzel nagyobb teret adva a meglepetéseknek.

Szóval most még izgatottabb vagyok, hogy mit hoznak ki ebből a sorozatból és egyszerre sajnálom és örülök, hogy megnéztem! :D HOL A TÖBBI RÉSZ???? :D
Sokkal jobban várom a folytatását, mint a Wednesday-nek! ^^`

1. Évad
Az utolsó rész után adtam neki egy plusz csillagot.
Nem volt olyan, ami ne tetszett volna a sorozatban. A zene, a karakterek, a színészek játéka, a lények – részemről minden klappolt! Frissítő volt ezzel az újítással és örültem, hogy végre nem egy unalmas új Alien filmet kaptam!! ♥

Na, hát nem tudom, mennyire fogják megköpködni ezt a sorozatot, valószínűleg azért eléggé, mindenesetre inkább volt ez jó, mint rossz. Sőt!

Eleve nehezen tudok elvonatkoztatni attól, hogy mennyi rendkívül silány film készült ebben a franchise-ban, mennyi lelketlen és ötlettelen folytatás próbált kifacsarni újabb és újabb dollárszázmilliókat a nagy első két részből, és ezekhez képest ez végre mer valami újat húzni és úgy megközelíteni ezt az egész világot, ahogy eddig nem nagyon sikerült. Ez az évad arról filizofál, amiről valahol az egész Alien-sztori szól: az embert meghaladó technológiáról és élővilágról, meg az ebből fakadó dilemmákból. Egy helyenként meglehetősen filozofikus sorozat lett ez, ami folyamatosan dobálja fel a labdákat: 1. Mi van, ha az ember az intellektuális erejét felhasználva képes lesz olyan technológiai újításokra, amelyek meghaladják őt? Miben lesz más egy ember alkotta gép, mint maga az ember, hol mosódnak el a határok, milyen is ez az emberfeletti ember? 2. Mi történik akkor, ha az emberi faj találkozik valami olyannal, ami mind biológiai, mind intellektuális értelemben akár meg is haladhatja őt? — de ezt a másikat már nem mi hozzuk létre, tehát nem is lehet benne semmi emberi? (Vagy mégis? VAGY MÉGIS ???)

Szóval számomra telitalálat, hogy egyrészt behozták ezt a szintetikus-szálat, másrészt gondoltak egy még merészebbet és az alien szót a szó szoros értelmében vették: úgy döntöttek, teret adnak néhány új bestiának (amik ráadásul szerintem meglehetősen eltérő személyiségjegyekkel bírnak — éljen A Szem). Baromi vagány, és ha belegondolok, ez valahol szentségtörés is, hiszen az alien eddig Az Alien volt. Engem már az ilyenekkel is meg lehet venni. Jókat lehet filózni ezen a sorozaton, ezernyi témát hoz, elgondolkodtató, ezért tetszett baromira.

(Ès sikerült helyenként valami ritka beteg humorral is nyakon önteni mindezt, na meg elég erős hangulatú, helyenként egészen különleges hatású fényképezéssel. Szuperek a lassú áttűnések a jelenetek között, a zene, és igen, bár kicsit erőltetett az egyes epizódok zárása, mégis megbocsátom, mert baromi hangulatos, amikor felcsendül egy-egy rockszám.)

Aztán persze, hogy véletlenül se ez legyen az év sorozata, mindezek köré sikerült egy logikátlan fordulatoktól hemzsegő sztorit tekerni, ami kb. minden 15 percben felhívja a figyelmet a saját hülyeségeire, illetve vagy kétdimenziós szereplőkkel töltötték fel a történetet (sajnálom, de minél inkább próbálják hangsúlyozni Boy Kavalier zsenialitását, annál nyilvánvalóbb, mennyire ostoba — mennyire halvány lila gőzük nem volt az alkotóknak arról, hogy mitől zseni egy zseni) — vagy nem igazán használták ki az érdekesebb karakterekben rejlő lehetőségeket. Ebből a szempontból Kirsh talán az, akinél a leginkább sikerült a relatív kevés infóhoz valami olyan kisugárzást társítani, ami tényleg emlékezetes (dehát ehhez kell egy Timothy Olyphant, ugye). De nekem túl nagy bajom Wendyvel se volt, őszintén. A többiek inkább kihagyott ziccerek, kicsit metaforikusabb alakok, akik mind-mind a szülő-gyerek spektrum egyes pontjain helyezkednek el.

Szurkolok, hogy legyen egy még merészebb második évad és még jobban szurkolok, hogy megtolják, írjanak egy normális forgatókönyvet, írjanak minél több izgalmas karaktert. Ez pedig nálam egy bőven ajánlott sorozat minden hibája ellenére. Néznék hasonlóakat más, rendesen elcseszett franchise-ok esetében is.

3 rész után (update kommentben, ha változna): ezzel a szériával az a legnagyobb probléma, hogy Alien. Meg is mondom miért: a Xenomorph-al 4 film meg még néhány álfilozofálgatós spinoff meg mégegy film után kijelenthető, hogy nem fognak érdemben igazán újat mutatni. Ilyen-olyan mutációk, torzulások befigyelnek, de azért megvan az alap, hogy hogyan néz ki, megvan az a pár módszer, hogy hogyan szedi az áldozatait, megvannak a vérfagyasztó kis trükkök, hogy megmozdul a háttérben, holott eddig azt hitted a díszlet része és így tovább. Ezt mind láttuk és nem egy újabb változatra van szükségünk. Mármint nyilván ezért érdekel minket, de nem kéne, hogy így legyen.

Ugyanis az univerzumból ahol ez játszódik még marha keveset láttunk és a Weyland-Yutani-féle Társaság működéséből is csak annyi van meg, hogy gonosz, lelketlen, mohó szemétláda az összes. Ez nem egy korrektül felépített világ, bőven van itt mit feltérképezni. És a sorozat nagyon jól teszi, hogy igyekszik kicsit érdekesen építeni a világot. Mert itt nem csak az Alienekről van szó és nem minden ezek köré összpontosul. Itt is jelen vannak azok a motívumok, mint az eddigi filmekben, csak lassan kibontva, árnyalva, olyan karakterek szemén keresztül akik a saját kérdéseiket sem igazán válaszolták még meg. Elképesztően jól teremt az egész atmoszférát, remekül megidézi a retrofuturisztikus hatást, behoz teljesen új fajokat, a zene pedig itt-ott egyszerűen mámorítóan idézi a 40-45 évvel ezelőtti filmes világát a franchisenak, úgy, hogy mégis eredeti. Szóval ebben rengeteg potenciál van és nem utolsó sorban kiválóan alkalmas mindenféle etikai és hasonló kérdések boncolgatására, mint ahogy azt egy tisztes sci-fitől várnánk is.

De nem játszódhat csak az Alien univerzumban, mert ugye mindenki valami globális mértékű pusztítást vár, mindenfelé xenomorphokkal a bolygón, így is lett beharangozva. (Egyébként több, mint valószínű, hogy ugyanúgy húzd meg-ereszd meget játszik, mint a Jurassic World Dominion, hogy lemegy az utolsó részig kb egy szigeten, majd ott látjuk, hogy teljesen elszabadul a pokol, aztán megújítják 2. évadra és hopp, megint elszigetelve zajlanak az események) és ez akcióban meg horrorban soha nem lesz még a közelében sem mindannak amit már ismerünk. Ahhoz túl lassan bontakozik ki, túl sok a karakter, túl bejáratott trope-okra van hagyatva, hogy azokra támaszkodjon, túl „olcsón” elintézik vérrel, látványos akciókkal meg riogatással az egészet. De nem kéne, hogy a néző ezeket várja miközben telik a játékidő, mert ez a világ önmagában érdekes, mert már most látszik, hogy van egy rakás életforma meg kísérlet ami eszméletlen para, mert ez egy igazi, átgondolt, bravúrosan tálalt horror sci-fi széria is lehetne. De a legkevésbé érdekes benne a mumus és az egészet a mumussal próbálják eladni.

update: jó volt ez.

Hangulat: remek.
Zene: remek.
Színészek: remek.
Látvány: majdnem remek. Az új lények nagyszerűek, a környezet, a díszletek, a hangulatos apróságok pompás összképet alkotnak. Egyedül nekem a xeno lógott ki – alig volt ijesztő, túl emberi volt a mozgása, látszott, hogy egy jelmezbe bújt színész. Illetve a vadászó állapotban simán utolérte volna az ugrásokkal a zsákmányt, de inkább rendezői eszközzel lemaradt, ami teljesen elvette a hitelességét.

Történet: hát… vannak őrült és irtó fura részei (az egész Pán Péter téma meg a szigetes bagázs), de jók is. Érdekes a gazdag különcök vezette megavállalatok világa, az új lények kiválóak, a különféle technológiai fejlettségű szintetikusok szintén tetszettek. Örülök, hogy nem egy százhuszadik „idegenbolygón idegent találunk, aztán mindenkimeghal” sztori lett, hanem az alapművekre reflektáló, a világát gazdagító sorozat. Kíváncsivá tett, hogy merre megy tovább a következő évadban (csak sajnos valószínűleg éveket kell várni rá).

Cselekmény: kicsit zavaró volt, hogy szétbontották, és később mesélték el a Maginot katasztrófájához vezető eseményeket. De így volt némi para a lényekkel kapcsolatban, amikor először találkoztak velük a Földön. Akik szerint lassú volt, azoknak nem 8-10 órás sorozatot, hanem egy másfél órába sűrített villódzó akcióhorrort érdemes néznie. A cselekmény ütemével semmi gond nem volt, hangulat- és világépítéshez kellettek a nyugisabb részek, és a második felében bőven volt sűrű trancsír meg túlélésért küzdés.

Rendezés: nos, ez nagyon mellé ment szerintem, mert lerítt róla az öncélú művészkedés. Igyekezett merőben újat nyújtani (ez szerintem sikerült), ám beilleszteni az ismert univerzumba már nem ment neki. Ráadásul a 8. rész függővégével még csak magyarázatot sem adott az újonnan behozott szálakra. Nincs lezárás, nincs feloldás, minden lebeg a levegőben. Emiatt tarthatják sokan (jogosan) hulladéknak a sorozatot, viszont szerintem nem felesleges alkotás – csak igen hamar igényli a folytatást (2026-ra, de esélyes, hogy 2028 előtt nem nagyon lesz, ha egyáltalán folytatódik).

5 millió dolláros kérdés: Ki volt a fújkálós alak a folyosón, és mit/miért fújkált? off