Albert Nobbs (2011) 73% 37★

Furcsa, mikor életeket látsz nemek nélkül; bár itt a film egyik központi mozgatórugója a női lét férfiálcába kényszerítése a (meg)élhetés miatt, mégsem ezt éreztem a legerősebb fogaskeréknek. Álmok, célok, élethelyzetek – csalódások, fájdalom, halál. Igazából ez az a film, amiről nehéz írni, inkább egy tea mellett lenne jó kibeszélni és nem, nem az álöltözetek miatt, sem azok háttér okaiért.
A karakterek rettentően elevenek voltak, átlagosak, olyan álmokkal, mint a tied vagy az enyém, ami kipukkad egy pillanat alatt, ha az élet úgy hozza. Remek színészekkel dolgozott a film, mindegyik szereplő a lelkem egy darabjából szólt, együtt tudtam érezni és kínlódni, csalódni, vágyakozni, álmodozni és bár Albert sosem sírt (édes istenem, hogy bírta el mindezt?!), a végén én is bekönnyeztem velük együtt ott, a fehér lepedők között (vagy csak én képzeltem oda könnyeket…?)
Most csend van, és hatalmas gratuláció a készítőknek, hogy egy korszellem penészes tortadarabkáját mutatták be úgy, hogy a transzneműség, vagy genderváltás, ami napjainkban oly felkapott, itt abszolúte a háttérbe szorult. Az ember volt a központban, és ezt pokolian nehéz ábrázolni a téma keretszerkezetében.
Szó mi szó, nem egy könnyed esti film. Számomra a legmegrendítőbb jelenet:
spoiler

Ez egy iszonyúan megrázó film. Engem legalábbis eléggé felzaklatott. Úgyhogy film a javából, mert olyan hatással tud lenni a nézőre, hogy csak na. Nem egy vasárnap délutáni-esti film. Megvan a szó is, amit kerestem rá: groteszk. De mégis olyan formában, hogy látni kell, a kibontakozó drámát, ezeket a nyomorúságos sorsokat. A színészi játékok briliánsak, számomra Glenn Close ebben a szerepben überelte a Marquise alakítását. Szerintem érdemes úgy megnézni, hogy lehessen kivel beszélni róla utána, feldolgozni.

Remek történet, kíváncsi lennék, hogy tényleg előfordult-e hasonló a valóságban, könnyen elképzelhető. Azért azt én is szerettem volna tudni, hogy Hubert (a másik álférfi) és felesége kapcsolata hogy alakult ki, hogyan működött. Erről szemérmesen hallgat a film.

Nem is értem, hogy-hogy nem hallottam korábban erről a filmről. Tiktokon jött szembe pár hónapja az egyik legspoileresebb jelenet… :P Rögtön repült is a várólistámra.

A két főszereplő remekül alakított, bár Glenn Close néha Robin Williams Mrs. Doubtfire-ét idézte nekem. (: Ami ugye furcsa, mert pont, hogy fordított a helyzet… :D

Dráma, sokrétűen szomorú is, de azért akadt benne néhány vicces pillanat. A tengerparti sétán-szaladgáláson konkrétan felnevettem. Nagyobb spoiler nélkül csak annyit írok róla, hogy érdekes volt, hogy az a külső hatott furcsának, aminek a társadalmi elvárások szerint alapnak kellett volna lennie. Janet McTeer arckifejezése mindent vitt.

Felkerül a könyves várólistámra is, mert amúgyis szeretem a 19. századi történeteket, de hasonló témában még nem olvastam. Na meg az esetek 99%-ában a könyv jobb, mint a film, így bízom benne, hogy emlékezetes olvasmányélménnyel gazdagodok majd.

Érdekes és megrázó film. Ki más is játszhatná el a férfi ruhába bújt nőt? Csakis a csodás Glenn Close, és milyen remekül csinálja. De talán még nála is jobban tetszett Hubert Page szerepében Janet McTeer. Egyszerűen zseniális volt. A film vége zavar egy picit, de majd csak leülepszik a sok kavargó gondolat bennem :)

Glenn Close döbbenetes színésznő! Így eljátszani egy férfi szerepet nőként…le a kalappal!
Azért a 19.században nőnek lenni nem volt egyszerű. Ráadásul a kis buta Helen, elhitte hogy a barátja elviszi magával amerikába. spoiler Érdekes történet volt.