A professzor és az őrült (2019) 79% 54★

Megtörtént események alapján készült film, a két főszereplő alakítása fantasztikus. Minden más szereplő is kiváló, mégsem éreztem olyan lebilincselően jónak a filmet, mint vártam.
A történet és a színészek miatt érdemes megnézni.

Legelsőnek Mel Gibson szakálla miatt kezdtük el a filmet, aztán már csak azt vettük észre, hogy pislogás nélkül bámuljuk a képernyőt. Hihetetlen történet, hihetetlen színészi játékkal.

Érdekes, hogy mennyire megosztó a film a kritikusok és a nézők között. Megkockáztatom, hogy metacritic pontozásban még sosem tetszett ennyire alacsonyan pontozott film. Összezavart az a fajta össztűz, ami a film ellen irányult, igaz eddig csak négy kritikus írt róla. Komolyan, még a Sharknado is többet kapott, a Dirty Grandpa meg nem sokkal van lemaradva mögötte, pedig azok aztán tényleg hulladékok a javából. Rotten-en is megbukott a film, pedig bár óhatatlanul átjöttek bizonyos hibák, ennyire véresszájúan nem bűntettem volna. Noh de akkor….

Ha nem lenne a Dragged Across Concrete, akkor megkockáztatnám azt a kijelentést, hogy Gibson az elmúlt 15 évben nem játszott olyan jól és nem állt neki olyan jól sem szerep, mint a skót-ajkú Murray karaktere. Komoly volt, elegáns, érzékeny, és profi. Penn partnere volt a játékban, mint a skizofréniától és a bűnhődés terhe alatt szenvedő egyébként zseniális orvos. A többi mellékszereplőt nem tartottam hangsúlyosnak, de Marsan-t jó volt újra látni, még ha mellékesen is.

Az első egy óra szerintem nagyon mozgékonyan telt. Nagyon átjött a tisztelet és főhajtás az angol nyelv előtt. Meg is könnyeztem ezt a szentimentalizmust, ahogyan a nyelvet kezelte. Irgalmatlan munka lehetett ezt elkezdeni és véghezvinni, de aztán úgy éreztem, hogy kezdenek egyre jobban egymásra tornyosulni a dolgok és a szótár szerkesztése lendületét veszti, eltemetődik. Én a Merett-es szálat elhagytam volna. Kissé úgy éreztem, hogy cövekként ékelődött Murray és Minor kapcsolatába így összezavarva a történetet. Ha a film a kettejük kapcsolatára koncentrált volna és arra a munkára, amit elkezdtek, akkor szerintem erősebb filmet ki lehetett volna hozni, így viszont zsúfolva éreztem. Nagy kár érte…..

Az a jelent, amikor Penn elküldi Gibson-t. Ahj, azt nem bírtam ki sírás nélkül.

Akármelyik vezérszálat, fő alkotóelemét, motívumát nézem ennek a filmnek, unalmasnak kellene lennie. De nem az. Lebilincselő az első perctől az utolsóig. Elszörnyülködtet, felhergel, elgondolkodtat, kérdéseket generál, elkápráztat, megfájdít, megvigasztal, dühössé tesz, szeretettel átölel, könnyekre fakaszt, s amikor véget ér a történet, aggodalmat érzek, hogy mi lesz velük, de gondoskodnak róla a készítők, hogy megtudjam, s már csak azzal búcsúzok, hogy köszönöm, hogy voltatok, kőkeményen és kitartóan dolgoztatok és megalkottátok az Oxford Dictionaryt, ami rengeteg másnak is utat nyitott, hogy megtudhassuk, megválaszolhassuk, megértsük, hogy ne hagyjuk elsüllyedni a múlt csodáit, s hogy a jelennel egyesülve komoly támpontot nyújthassanak tudásunk további bővítéséhez.
Nagyon szépen és méltó emléket állítva készítették el ezt a filmet. A két főszereplő, Mel Gibson és Sean Penn nagyszerű alakítást nyújtanak a filmben, utóbbié pedig igen összetett szerep, ám a mellékszereplők sem igazán mellékszereplők, hanem kiváló kiegészítői ennek az egészen kivételes alkotásnak.
Látni kell. Akár többször is. Oly sok apró, de fontos részlet, megnyilvánulás van benne, hogy még magam is hagytam csipegetnivalót a következő nézésre is.

Hiába nincs benne valójában semmi izgalmas, minden perce lekötött. A színészi játék pazar, az érzelmek kellően átéltek, a megvalósítás pedig kitűnő. Lehetne egy színdarab is, mivel alig pár helyen játszódik és kevés szereplővel.

Csupán azt nem értem, hogy egy ilyen nyugodt, egy szálon futó filmet miért nem lehet nyugodt kameraképpel elkészíteni. A kézben tartott remegő kép bosszantott helyenként, ahol pont hogy nyugalmat kellett volna adni.

Sean Penn megint óriásit alakított. Minden egyes mozdulatot, rezdülést, pillantást elhiszek neki. Teljes mértékben megéli, sajátjává teszi az adott figurát, a karaktert, akit el kell játszania.
Mel Gibson hozza a gondterhelt, csendes, önképző zsenit, akinek tökéletes a kémiája Sean Penn karakterével.
A két fő női karakter a maga nemes egyszerűségével emeli a két nagy öreg zsenijét, és szolgáltat nyugodt, biztos hátteret kettejük „őrjöngésének”.
Nagyszerű film, melyet szívesen néznék meg többször is, a könyvet pedig már előrendeltem. Bár van egy olyan érzésem, hogy inkább angolul kéne olvasni, oly sok ízes szót használtak a film során is, melyek használata talán már a feledés homályába veszett.