A Pentagon titkai (2017) 74% 169★

Persze, nem állítanám biztonsággal, hogy ez lenne az egyik legjobb életrajzi/történelmi mozi, amit láttam, de nekem a sok negatív vélemény ellenére, amit olvastam róla, nagyon tetszett ez a film. Már csak azért is, mert annyira kevés a tudásom erről a történelmi időszakról, ez a történet pedig éppen akkora darabot mutatott meg belőle, hogy kedvet kapjak az ismereteim bővítéséhez.
Én egy elgondolkodtató, vitaindító jellegű filmre számítottam, és ebben még fel is múlta a várakozásaimat. Mindig is érdekelt a sajtószabadság témája, az újságírás is, ehhez pedig remek képi világ és színészi játék párosult. Teljesen elégedett voltam Tom Hanks szereplésével, tetszett, ahogyan megformálta ezt a főszerkesztői karaktert, szerintem hitelesen játszotta, és bár Meryl Streep nem tartozik a kedvenceim közé, ez a szerep neki is jól állt, remekül megformálta a férje és családja árnyékában élő, sokáig magában is elnyomott „erős nő” jellemet.
Amit a sajtó és a politika viszonyáról felvázolt a film a hetvenes évekbeli Amerikában, az talán ma sem kevésbé aktuális, sem ott, sem itthon. Bepillantást nyerhettünk ebbe az izgalmas világba, ami annak a határait feszegeti, hogy meddig mehet el az igazság elhallgatása azzal szemben, hogy vélt vagy valós állami érdekeket védünk, illetve meddig őrizhetjük a lelkiismeret ellenében a jó hírét azoknak a támogatóknak és barátoknak, akiknek politikai döntései súlyosak, és nem feltétlenül a népet szolgálják, a vélt vagy valós bizalmi kapcsolat azonban egyszerűbbnek tartja a hallgatást.
Jó és rossz emberi tulajdonságokról, súlyos döntésekről szól a film, és nekem tetszett a megvalósítás, hatott rám a film, mert azóta is sokat jár a fejemben. Ami valóban negatív az az, hogy sokféle kemény témát sűrítettek bele a filmbe, ami külön-külön is izgalmas lehetett volna vagy épp egy minisorozatban. Ettől függetlenül én örülök, hogy láttam, és megerősített abban, hogy sose olvassak előre kritikát, mert ízlések és pofonok, na.

Egész egyszerűen vontatott volt az egész film, úgy tűnt, mintha ezer évig tartott volna. Nagyon szeretem Steven Spielberg filmjeit, de ez most nagyon nem jött össze. Még Meryl Streep és Tom Hanks alakítása se tudta izgalmassá tenni az alapjáraton izgalmas történetet, még így is sajnos egy teljesen semmilyen film kerekedett belőle.

Száraz, mint az útszéli kóró.

A film maga teljes ellentétben áll a történetével: biztonsági játékot játszott mindenki, a forgatókönyvíróktól kezdve Spielbergig. Semmi meglepő, újító részlet nem volt benne, igazából pont azt hozta, amit vártam tőle. A baj csak az, hogy nem túl magas elvárásokkal ültem be a moziba, mégsem ugrotta meg.
Pozitívumként az újságnyomtatás folyamatának szép bemutatását tudnám kiemelni, az látványos volt, de semmi több. Nem úgy jöttem ki a moziból, hogy kaptam valamit, amitől több lennék, mint előtte voltam. Ez megvolt a nagyon hasonló koncepciójú Spotlight-nál, itt sajnos elmaradt. Nyilván az üzenete örök érvényű, és mindig fontos emlékeztetni magunkat rá, de önmagában ettől nem lesz kiemelkedő egy film.

Egy kicsit többet jó lett volna megtudni, a film ezért felszínes, de nekem tetszett és érdekes is volt. Azért jó volt belátni a kulisszák mögé és látni, hogy mi minden is van a világban. Ez is egy fajta háború és erőfitogtatás.
Spielberg és a remek színészek azért többet is kihozhattak volna a témából és lehetett volna egy jó kis ütős filmet készíteni.

A sajtónak a népet kell szolgálnia egy demokráciában és nem a kormányt. Fájt látni, hogy így is lehetne.

Itt van egy film, amit Steven Spielberg rendezett, Meryl Streep és Tom Hanks a két főszereplő és mégis 15 perc után már érdektelen a sztori és ez nem is változik meg a film végéig… Ha valaki az újságírásról szeretne egy érdekes filmet megnézni, akkor ajánlom a Spotlight-ot ehelyett, mert erre csak elaludni lehet maximum.

Rutin munka mindenkitől, de az felsőfokon. Mind a rendezőn, mind a két a két főszereplőn látszik, hogy kisujjból kirázták ezt a teljesítményt, minden erőlködés nélkül, olyan könnyedséggel, amire hollywood-ban kevesen képesek. Jól működő dráma, kiváló ritmusban és történettel.

Remek színészek, főképpen Meryl Streepnek örültem, izgalmas téma, amiről érdemes „beszélni”, úgyhogy nagyon vártam annak idején a filmet. Ráadásképp igaz történet alapján készült, amit kifejezetten szeretek.
Mindezek ellenére nem működött igazán a film, nem „ütött”, pedig az „alapanyag” minden téren adott volt…Az ugyan igaz, hogy ennyi időbe minden nem fér bele, az újságírás, a lapok felelőssége, az amerikai kormány szégyenteljes lépései, s a férjét elvesztő háziasszony belecsöppenése a férfiak uralta világba… Úgy érzem azonban, hogy ez lehetett volna sokkal jobb ennél, többet vártam.

Amerika + Pátosz = Spielberg. Ha rövid képletet kéne írnom róla. Bár ez nem minden filmjére igaz.
Egyébként a film tetszett, nyilván kicsit naiv volt és mézes-mázas, de aki ismeri Spielberg-et az ezen nem lepődik meg. Én nem éreztem, hogy égbekiáltó bűn lett volna, amit az amerikai kormány csinált (pedig egyértelműen az volt), csak S. nem erre fektette a nagyobb hangsúlyt, hanem inkább a sajtó felelősségére, hogy mit kellene leközölnie. Kíváncsi lennék, hogy az itthoni sajtósok mit szólnának a filmhez. Nálunk sok-mindenkit megvesznek a kilóra, szóval nem is tartom őket igazi sajtósoknak.
A film lezárása egészen zseniális volt, ezután kéne megnézni az Elnök embereit, ami afféle sequel-je is lehetne a Post-nak, hiszen közvetlenül utána játszódik.