A mi drága kisfiunk (2010) 68% 13★

Lényegében kétszemélyes kamaradarab, talán nevezhetjük pszichológiai tanulmánynak is,
Férj és feleség a válás szélén, a gyerek a főiskolán. Egy reggel arra ébrednek, hogy a fiuk fegyvert rántott, lelőtt egy csomó embert, aztán saját magát. Férj és feleség megpróbálja valahogy feldolgozni. Mintha lehetne.
Nem nagyon egyedi történet (én legutóbb az Amerikai pasztorált láttam hasonló témában), de a színészek jól csinálták. Meg az operatőr is. És a zeneszerző is.

Maria Bello sorozat 5.

Sokan lehúzták ezt a filmet, és részben azért tették ezt, mert akkortájt jött ki, amikor a Beszélnünk kell Kevinről! is, és felhorkantak a mozinézők: „Na! Már megint egy pszichopata gyerek köré szőtt családdráma!” Csak ettől is thriller-i hangulatot vártak, és amikor rájöttek, hogy itt vér meg rettegés kevesebb van, csalódtak benne. De, hogy őszinte legyek, ez egy remek film. Remek film, mert betekintést enged egy olyan házaspár életébe, akik alól annyira kicsúszott a talaj, hogy a nézőnek egyenesen megkönnyebbülés, ha azt látja, hogy valahol kontaktust képesek teremteni egymással. Az ilyen találkozásokat leszámítva sok benne a feszültség, az összeomlás, a felvetett kérdések, a fájdalmas, elveszett bolyongás. Színészi játék nélkül valóban lapos is lehetne. A színészek azonban nagyon erősek, jelölést érdemeltek volna több helyen.