A lé meg a Lola (1998) 77% 133★

Nagyon imádom ezt a filmet. Szerelem első látásra.

Alapból szeretem az ilyen spoiler filmeket, és nagyon értékeltem itt, hogy nem akarja rámerőszakolni a saját önértelmezését. Nézhettem egymásból következő, lineáris eseményekként is a filmet, ahol spoiler, de nézhettem „variációk egy témára” elmélkedésként is, mert csak nagyon laza kapcsolatok sejlettek fel a három rész között.

Még az sem zavart, hogy az egyik fő kérdése a „mit tennél meg értem?”, mert legalább a romantikát teljesen kihagyja a képletből, nincs semmi örök szerelem, egymásnak rendelés meg lelki társak, csak egy fiatal pár, akik talán maguk se tudják, mit és mennyire akarnak egymástól, de most akkor bele vannak vágva egy kőkemény thrillerbe, és nincs idő lelkizni.

Pár ponton bicsaklott nekem kicsit a sztori, de egyáltalán nem zavart, mert behúzott az első perctől, és megvett azzal, hogy nem akarja magát magyarázni, nem akar valami nagy filozófiai üzenetet vagy értelmezést áttolni. Inkább csak megszólal a veretős techno olyan bpm-mel, hogy a szíved kiugrik, aztán futás.

Jaj, és annyira retró. :D Maga a film teljesen időtálló, de a ruhák, a hajak, a helyek az ordítóan 90-es évek, és ezt is imádtam benne. Meg azt az érzést sem tudtam leküzdeni, hogy ez a 90-es évekbeli Berlin helyenként teljesen egy kicsit lepusztult Budapestnek tűnt. :D

Úgy tökéletes, ahogy van.
Pörög, visz magával a flow, de nincs túlzsúfolva, a mellékszálakból pont annyi villan fel, amennyi nem tereli el a figyelmet.
Nem markol nagyon sokat, de azt tökéletesen hozza, amire vállalkozott.

Baromi pörgős, szórakoztató, stílusos kis „időmegkavarós” gyöngyszem, elnagyolt karakterekkel, remekül funkcionáló techno zenékkel, és egy kiválóan casting-olt Franka Potente-vel.

Meglepően jól balanszíroz az artsy és a hagyományos film vékonyka kardélén, rengeteg apró részlettel, ki nem mondott gondolattal és érzéssel, no meg egy kellően erős és karakteres női főszereplővel. A kaszinós jelenetet mondjuk kicsit túlzásnak éreztem, de ettől még repül rá 8 darab csillag.

Csak és kizárólag Franka Potente és a különleges időhasználat miatt néztem meg ezt a filmet, és hát nem is csalódtam.
Mondjuk engem már ott megvett kilóra, hogy nagyon hűen mutatta be az érát, mikor a film játszódik/forgatták.

Nagyon tetszett a film alapötlete és ahogy eljátszadozik az eseményekkel, hogy minden nüansznak, mozzanatnak jelentősége lehet. És hát a zene, ami meghatározza a hangulatot, annyira 90-es évek techno világa. :)
Szegényebb lenne a filmes világ, ha nem készült volna el ez a mű.

A videojáték narratíva tetszett benne, jó kis film volt. Bár a csaj sikoltozásai nagyon idegesítettek és itt-ott túlzásnak éreztem. :)

Anno láttam már, most néztem meg újra, már értem miért terveztem mindig is újranézni. Ha megkérdeznék mi tetszett ebben a filmben, azt mondanám, minden.
Remek történet, szép felvételek, zene is passzolt, jó színészi alakítás. 10/10

Első év a média tagozaton, abból 3 hónap ennek a filmnek az elemzésével telt (amikor annyi, de annyi más jó film létezik). Konkrétan megutáltam, pedig elsőre még volt is benne valami.