A lázadás kora: Michael Kohlhaas legendája (2013) 65% 32★

Mads Mikkelsen a szász William Wallace, tehát a Rettenthetetlenre hajaz kicsit a sztori. Csak ez a film éppen sokkal naturalisztikusabb és kevésbé romantikus, mert nem tudjuk meg, valójában miért öldököl, csak sejthetjük.

Szépek voltak a helyszínek, a lovak, de a cselekmény elég vérszegényre lett hangolva. Értem én, hogy művészfilm, de akkor is. Ehhez a történethez egy ütősebb, vérgőzösebb megvalósítás passzolt volna.

Súlyos mondanivalót hordozó film – olyan sötét tónusú nem csak gondolatiságában, hanem valójában is , mint a kor amelyet ábrázol.
Lassú folyású…nem siet el semmit – én mégsem untam.
Aki a pergős akciót kedveli, az viszont csalódni fog.
Mikkelsen itt is zseniális mert mi más is lehetne . Minden apró arcrezdülésével egész regényeket mesél el az értő néző számára.
A végét borítékolni lehetett. spoiler

Nagyon lassú, nagyon vontatott. Sokszor értelmetlenül hosszúra nyújtott snittekkel, ami miatt észlelhetővé vált az operatőri munka elnagyoltsága. A világítás is csapni való.

Film az igazságérzetről, a személyes bosszúról és az emberek feletti hatalom értelméről. Vajon zsarnokká válhat az igaznak és hitelesnek indult vezető is? A történelemben erre rengeteg a példa. De hogy Michel melyik utat választja….ahhoz végig kell hallgatnod a főcímdalt :) Csak nehogy utána dúdold még alvás előtt is!

A Kohlhaas Mihály szerintem üvölt a megfilmesítésért, méghozzá a film regényhez való hűségét és hitelességét számonkérő kelletlen fogadtatás potenciális veszélye nélkül – hihetetlenül feszes, a történet mikéntjeinek leírására szorítkozó kisregényről lévén szó. Amely viszont olyan tempót vesz, hogy leviszi a fejet. Bármi, de bármi lehetne ebből a kisregényből – hát sajnos még ez is.
A komplex és sokrétű történetből egy maníros, az olcsó grandiozitás látszatát minden áron kerülni akaró, de mégis nagyszabásúnak látszódni vagyó (ejnye, ezt így nem lehet!), misztikusnak tűnni akaró félresikerült alkotás lett. Rengeteg nagytotál, természeti képek, hosszú beállítások, gomolygás, köd, fényjáték: minden meg vagyon téve, hogy művészfilmiek legyünk. Ráadásként az atmoszférateremtőnek szánt morajlás, ez a halálra idegesítő szüntelen basszus szinte a film teljes ideje alatt. Mindez esetleg akkor lenne elviselhető, ha a film nem volna rémunalmas. Semmi bajom a lassú filmekkel, a lassúság a legkevésbé sem egy az unalommal, a rendező mégis bravúrosan házasítja őket össze. Kevésen múlt, hogy ki nem kapcsolatam útközben; valami teljes érdektelenségbe fullad az amúgy pazar történetet. Ennél még egy amerikai történelmi drámával is jobban jártunk volna.
Szomorú volt az Ádám almái Madds Mikkelsenét és a Carax-filmek zseniális Denis Lavant-ját (ő játssza Luther Mártont, akit érthetetlen módon mindenütt csak „a teológus”-ként jegyez a film) ilyen silány holmiban viszontlátni. Akit érdekel Kohlhaas Mihály története, annak javaslom levenni a könyvet a polcról, a filmidő két órája alatt épp végigolvasható.

Kínkeservesen lassú és vontatott volt ez a film…