Jeanne du Barry – A szerető (2023) 69% 47★

Nem olyan rossz film ez-próbálom védeni.Az első gondolatom a befejezése után az volt,hogy kb. olyan,mintha Maïwenn fogott volna egy elképzelést,amit nem gondolt át,de aztán neki állt rendezni és a végeredmény nem úgy sikerült,ahogy képzelte.Bár neki van a legtöbb képernyőideje,szóval voltaképp jól is járt.
Deppnek teljesen jó a kiejtése.Bárcsak minden „koprodukciónál” ennyi figyelmet fordítanának egy színész beszédére! Annyira ráérzett a francia attitűdre,hogy az utolsó negyedben már úgy hadart,mint egy igazi francia.:D Mire felfogtam,már el is mondta.
Igazi életrajzi film,egyszer megnézhető.Depp-fanoknak akár többször is,jól áll neki ez a szerep.

Éjjel elvoltam vele, végül az utolsó fél órát mára hagytam, aztán nem tudom ezért vagy mi, de most valahogy jobban esett. Néha még meg is hatódtam… :,(

Viszont azok a túljátszott meglepetések + felháborodások az udvari népeknek… azokon jókat röhögtem. :D De amúgy borzalmas egy banda volt az is…
Lol, még ahogy meglepődtek + nézegették a fekete kisfiú nyelvét, hogy az is rózsaszín… X,)
+ ahogy háborogtak Jeanne haj + ruhaviseletein… :D
Eskü ezeket a reakciókat órákig képes lennék nézni. :D

kissé feldobta volna ezt a kosztümös dögunalmat, ha du Barry szerepében mondjuk Amber H. játszik… csak hogy intrikusabb legyek, mint a szereplők intrikái összeöntve egy lepedővel bélelt fürdőkádban, pedig a vitriol* párája akkoriban még töményebben szállt az udvar levegőjében, mint a rizspor.
(* a vitriol az desztillált intrika, némi ámbrával, szűz lányok könnyével, haldokló kujonok utolsó verejtékével és csipet fahéjjal)

Összességében véve romantikus filmként funkcionáló, enyhén dokumentarista jellegű történelmi film, melyről mindenki azért beszél, mert a címszereplőjének botrányos válását követő első filmjéről van szó. Ettől függetlenül történelemtanárként is tud új ismereteket adni, ahogyan ez a csendesebb romantikus-szál is jól működik benne, más kérdés, hogy a kicsit dokumentarista szemléletű narratíva lassabbá, kimértebbé teszi a történetet, ami nem mindenkinek lesz ínyére, de projektfeladatként és kiselőadásként megfelelő alapanyagot tud biztosítani.

Értékelés: 7/10

A Jeanne du Barry – A szerető a negatívumai ellenére is egy élvezhető Johnny Depp film, de abszolút az egyszer nézős kategóriába tartozik. Nem történelemhez hű életrajz, de dicséretes, hogy Jeanne-nak igazságot akart szolgáltatni és jóval árnyaltabban mutatta be a karakterét, mint a korábbi filmek. A szabad és okos nő karakterét jól hozza Maïwenn, viszont az, hogy pont a középpontban álló románcot nem bontja ki a film, és a két fő színész közt nincs kémia, felejthetővé és sekélyessé teszi a filmet.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2023/09/12/johnny-depp-filmek…

Nagyon kettős érzelmeim vannak a film után, mert alapvetően nem lett volna olyan rossz, mint önálló alkotás, ami egy elképzelt királyság, elképzelt udvarában zajlik, de mint igaz történet alapján készült film, úgy nagyon rossz volt.
Először is a színészek. Az hagyjuk is, hogy miért kell a francia királyt egy amerikai színésznek játszania, mert szeretem Johnny Deppet és pont. Maiwenn azonban számomra kimondottan csúnya volt Jeanne du Barry szerepére, de izlések és pofonok, ha Ő ennyire szépnek találja magát, legyen. Ami viszont rettenetes volt, és szerintem nem csak az én ízlésemnek, az a Dauphin (és Mária Antónia) volt. A „színész” Maiwenn fia, ésabszolút nem való szerintem a nagyvászonra. A teljesítménye kimerül abban, hogy spoiler bamba bámulás; egy őszinte mosoly (az is az anyjára; és egy nagyon béna meghajlásszerűség. És egyszerűen nem értettem, hogy most komolyan csak biodíszletnek kellett a srác, vagy anyuka ezt a szerepet tervezte neki a nagy kiugrásnak, vagy tényleg ez volt a maximum. Az egyik kedvenc történelmi szereplőm XVI. Lajos, de itt a magasságán kívül semmi sem maradt belőle. Mária Antónia szintén nagy csalódás volt, a többi mellékszereplőről már nem is beszélve.
Az, hogy ennyire egyoldalúan lett bemutatva Jeanne du Barry és a király viszonya, erős romanticizálás lett. Ők voltak a szegény szerelmespár, akik csak boldogok akarnak lenni, de a társadalmi elvárások ezt nem engedik meg. A versaillesi népség csak gúnyolja a szeretőt minden ok nélkül. Miközben a valóságban korántsem ilyen fekete-fehér-rózsaszín volt a helyzet, hiszen mégiscsak fényűző életmódot folytatott ott mindenki, miközben az ország vagyona egyre csak fogyott. A Napóleon csak fél órával volt hosszabb, és bár az sem a világ legjobb filmje lett, azért komplikáltabban be tudta mutatni a dolgokat, nem emelte piedesztálra Napóleont. Szóval szerintem ide is belefért volna egy kis önvizsgálat, főleg azoknak a részeknek a helyére, amik már kényelmetlenül túlzóak voltak.
A filmet csak azoknak ajánlom, akik szeretik a kosztümös romantikus filmeket, és abszolút nem tudnak semmit a francia királyi családról.

Nagyon tetszett, szerintem jól visszaadja a kor hangulatát. Engem teljesen bevont a történetbe. Jeanne szerepére valaki mást választottam volna, kicsit szebb színésznőt. Johnny Depp tökéletes volt a király szerepében.