Otsomae Bulgeun Kkeutdong (2021–2022) 92% 17★

Az egyik legjobb sageuk, amit valaha láttam, és azt hiszem, a műfaj négy oszlopos tagja mellé bátran odaállhat. Noha nem olyan hosszú, nagyon tartalmas és végigvisz az érzelmek tengerén. Nehéz a szívem, mert az elejétől kezdve berántotta az egész lényem, most pedig vége. Nálam 2021 legjobb sorozata, a Vincenzo mellett szorosan.

Annyi mindent szeretnék kiemelni, dicsérni a sorozatban, de nem tudom, hol is kezdjem igazából. Klasszikus darab. A legjobban azt hiszem ahhoz tudom hasonlítani, mintha egy ember élete lenne. Az elején nagyon sok szórakoztató jelenettel varázsol el, bőven van kalandban részünk Duk Im szabad jellemének köszönhetően és valami rendkívül megkapó, szenvedélyes szerelmet láthatunk Duk Im és Yi San között kibontakozni. Mindkét színész remekül kápráztatja a közönséget, tényleg, nemcsak a tapintható kémia van meg köztük, de nagy tehetség is. Ezt azért gondoltam kiemelni, mert Lee Se Young már játszott hasonlót a gyönyörű királynő szerepében a [[https://snitt.hu/filmek/gwanghae-wangyidoen-namja|Crowned Clown]]ban, ahol megmutatja milyen sokszínű színésznő (és Yeo Jin Goo is!), de nekem ott hiányzott az elsöprő kémia a színészek között. Viszont itt ettől egyáltalán nem kell tartani. A “szabadabb” hangulatú jeleneteik rettenetesen őszintének és természetesnek hatottak, mintha akkor próbálták volna el a szövegkönyvet és csak improvizáltak. Most is elkap a röhögőgörcs, ha arra a jelenetre gondolok, amikor a könyvtárban vannak és Yi San visszanyomja Duk Im fejét a polc felé. Tipikus olyan rész, amikor ellőhették volna a fiú elkapja a lányt klisét, de nem, valami rettenet jó ötlettel oldották meg, padlót fogok tőle.
Ha a harmónia kép lenne… https://snitt.hu/kepek/143443

Sageuk révén a palotai viszály is nagy szerepet kap benne. Emlékszem szinte az egész epizódra, ahol kifejezetten a királydrámára fókuszáltak. A 12. rész volt. Igazi, tényleg azt a mély és értékes drámát értem alatta, ami megérint, nem csak eleged lesz belőle, mert annyira felesleges és unod, hogy Marichuy hogyan szenved. Joon Ho egy megtestesült koronaherceg, leendő uralkodó, majd király. Van autoritása a játékának, egyszerűen érzed, hogy ő egy vezető, akit érdekel a népe, aki egész életében erre a feladatra, erre a “küldetésre” készült, aminek valamilyen szinten mindent is alávet. Nagyon rajongtam eddig is ezért az emberért, de csak még inkább tisztelem. Rettenetesen jó királyt alakít.
spoiler

Amiért a “nagyokhoz” állítottam, az főleg a női főszereplő ábrázolása miatt van. Nem olyan, mint a sokszor látott megmentendő női hősök, akik egyedül képtelenek megélni. Természetesen itt is előfordul, hogy Yi Sannak kezeskednie kell érte, de Duk Im egy nagyon talpraesett, alapvetően független lány, aki ténylegesen használja is az eszét. Az egyik kedvenc részem, spoiler.

Nagyon örültem, hogy külön felöleli az udvarhölgyek sorsát, foglalkozik a nehéz életükkel, mert az ilyen sorozatokban mindig “garantált” az ő jelenlétük. Megszínezték egy kis plusszal a cselekményt, ami eleinte furcsán hatott, mert szokatlan volt, de nagyon jót tett történet szempontjából az összképnek. Egyébként is van néha ilyen mesés beütése a sorozatnak, Duk Im is felolvas időről időre, és akkor az udvarhölgyek köré épített legenda. Úgy illusztrálja őket, mint a Mennyből jött angyalok, akik segítik az uralkodó munkáját. Érdekes, hiszen ilyenfajta munkát várnak el tőlük: mindent tökéletesre.

spoiler

Nagyon örülök, hogy ezzel zárhattam az évet, vagy pont, hogy vele kezdtem. Jó jelnek veszem az idei évre. Még ilyen szép és tartalmas darabokat!