Dalyi Ddeuneun Gang (2021–2021) 65% 6★

Nem is tudom, hol kezdjem, mert egyszerre szeretnék sok mindent mondani és inkább magamban is tartani. Na mindegy, akkor kezdem a legelején.
Mindegyik évben van egy olyan dráma, amit olyan izgatottan várok, hogy abban van minden reményem és a kijöttekor általában első helyre kerül a megnézése, és idén nekem ez volt. Ji Soo még egy sageukban? Ráadásul főszerepben? Főnyeremény nekem.
Erőteljesen kezdett, a színészek (Ji Soo és Kim So Hyun) között nagyon jó volt a kémia, érezni lehetett, éreztem én is, pedig a színésznőért nem rajongok túlságosan, de annyira magával ragadott a lassabb, melodikus hangulat, a szép természetképekből álló látványvilág, a kissé sötét „filterezés” és a ZENE, csupa nagybetűvel, hogy helyben megadtam volna a tíz csillagot és ment is volna a kedvencek közé. A Ji Soo-incidensről nem terveztem említést tenni, de túlzás nélkül mondhatom, hogy nagyon rosszul érintett, viszont a sorozatot nem adtam fel végül, talán elvből?, hogy már akkor csak azért is végignézem. Ji Soo sem akarta volna, hogy emiatt elpártoljanak a sorozattól. De hatalmas volt a lejtmenet. Nem láttam még sorozatot, ahol ilyen látványos színészcsere volt, de ahogy Shad is írta valamelyik kommentszekcióban, nem jó élmény már úgy egy sorozat. Nagyon nem.
A két színész annyira eltért a színészi alakításukban, nem is, ahogy megformálták On Dal-t, hogy teljesen szétszakította ez a szerepet. Míg Ji Soo egy életvidám, kedves, kicsit kacérkodó, gyerekesebb srácot vitt képernyőre, addig In Woo sokkal karót nyeltebb és komolyabb figurát, ami hihetetlenül nagy kontrasztot adott vissza. És itt kiemelném, hogy Na In Woo egy nagyon tehetséges színész, biztos vagyok benne, hogy mindent megtett és beleadott, ehhez kétség sem fér és nem is őt akarom kritizálni, csak ez a helyzet annyira borzalmas, hogy kihatott a szereplő megformálására is, várható módon egyébként.
A másik nagy problémám a főszereplő párosunk közötti kapcsolat volt. Nem is emlékszem olyan kdrámára, ami ennyire nem hozott lázba. Olyan kínosan éreztem magam némely jelenet alatt, amiben egy leheletnyi intimitás jött volna a képbe köztük, de szinte azonnal kinyírták vagy lecsapták a pillanatot, néha szó szerint fizikailag, hogy csak pislogtam, ebből hogy lesz akkora szerelem, mint amit beharangoztak. Értem én, hogy Pyeong Gang nem egy érzelgős környezetben nőtt fel, de szerintem ez már egy kicsit túlzás volt. Ezek után szegény On Dal úgy loholt a hercegnő után, hogy már én éreztem magam nyomorultul, hogy a katonák több figyelmet kapnak Pyeong Gangtól, mint On Dal. Ezt is nyilván meg lehet magyarázni, hogy egy királyi leszármazottnak milyen hatalmas felelőssége van és mennyi gyötrelme a nemzete felett, de akkor nem értem, hogy megint hol beszélünk arról a NaGy SzErElEmRőL.
A másodpárossal ellentétben, akik már sokkal inkább érdekesek voltak és speciel nekik sokkal jobban szurkoltam, és én ilyet is ritkán teszek. A palotai, politikai viszályok nem nyújtanak nagy meglepetéseket, ilyen szempontból viszont szerintem elég korrekt „gyártmány” lett, a ruhák is nagyon szépek voltak, csak sajnos nem lehetett mindent eladni a gyönyörű külsővel.
Amiért mégis érdemes volt végignézni, nekem személy szerint érdekes volt a három királyság kora és az ábrázolása, mert ebből az időből még nem is láttam sorozatot, bár itt inkább a Sillával közti érdekes viszony került középpontba, Baekje, ha jól emlékszem, nem is került szóba, pedig a nemes cél a három királyság egyesítése volt. Silla erősebb királyság lehetett?
Nem tudom, hogy mennyire releváns a véleményem, mert nem a később leforgatott első 6 résszel láttam a sorozatot, akkor lehet, hogy másképp tekintenék rá, de valahogy anélkül is kissé semleges élményként marad meg nekem. Nagyon nagy kár érte, őszintén mondom.
Elnézést, elfelejtettem, hogy a leges legvége egy cseppnyi érzelmet azért kiváltott belőlem, mert egy percre teljesen kiakadtam, de utána rögvest el is engedtem. Nem akartam túl szigorú lenni, de azért a badarságért leveszek még egy csillagot.