A tizenhatodik század dereka táján élt a Havel partján egy Kohlhaas Mihály nevű lócsiszár, egy tanítónak a fia, aki a maga korában a legjóravalóbb s egyúttal a legszörnyűbb emberek közé tartozott. Erre a rendkívüli férfiúra élete negyvenedik évéig akár úgy nézhetett volna az ember, mint a jó… [tovább]
Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja (2010) 1★
Képek 23
Szereposztás
| Csankó Zoltán | Kolhaas Mihály |
|---|---|
| Botos Éva | Lisbeth |
| Horváth Lajos Ottó | Nagelschmidt |
| Gyöngyössy Katalin | Mária |
| Márkus Krisztián | Kolhaas Henrik |
Várólistára tette 3
Kiemelt értékelések
Londonna
Kicsit lassan indult be, de aztán… Hajjaj. A történetről és annak tanulságáról én most nem nyilatkoznék, mert szerintem igencsak egyénfüggő, hogy kinek mit diktál ilyen esetben az igazságérzete, miben hisz (vagy éppen nem hisz). Mindenesetre legyen elég annyi, hogy ez egy amolyan igazi bosszútörténet vala, és – szerintem – jól sikerült.
Ami nekem hatalmas élmény volt, az a főszereplő. Mármint… Jesszusatyaúristen, hát ez a szerep annyira illett Csankó Zoltánhoz, hogy csak pillogtam. (Hol ezért, hol amazért. :D) Fantasztikus, szuggesztív, kifekvős alakítás, na. (Engem most már tényleg nem kell győzködni vele kapcsolatban. :D) És ez a szakáll… És még ő állította magáról, hogy szörnyen ijesztően nézett ki vele. Frászt, Möszijő, frászt. Épp ellenkezőleg!!! :-)))
Népszerű idézetek
Londonna
Tégy engem, mint egy pecsétet a te szívedre. Mint egy pecsétet a te karodra. Mert erős a szeretet, mint a halál. Kemény, mint a sír. A buzgó szerelem. Lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai.
Londonna
Mindez csak porszem a te hatalmas igazságodban. De ki tehet róla, hogy porszemként kaptuk az életünket is? Az egyetlent. Ki rendelte vajon, hogy a porszem igazsága nélkül értelmetlenné válik az egyetemes jog és igazság is? Amelyet nem keresnünk kellene, hajszolni, mint gyermek a szivárványt, hanem ott kellene lennie mindenütt, ahol meghirdették!
Londonna
Semmit sem hagyhatok rá, csak az árvaságot, amely térdeplő reménységből fölegyenesedett reménytelenséggé fogja nevelni őt.
Londonna
[…] az élet parancsa nem a halál, hanem annak elkerülése. Nem az öngyilkos reménytelenség, hanem az okos cselekvés. Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát. A bolondok nekimennek és kárát vallják.
Londonna
Elegendő büntetés nekünk a halál tudata. Az élethez kell tehát a férfibátorság! Mert a halottak nem tudnak semmit, s azoknak semmi jutalmuk nincs többé.
