Változhat-e az ember, vagy örökre rabjai vagyunk saját gyarlóságainknak? Lehet-e harcolni a kiszolgáltatottság ellen, vagy a végzet elkerülhetetlen? Molnár Ferenc hőse, Liliom kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy ezeket a kérdéseket feltegyük az ő személyén, s történetén keresztül, s… [tovább]
Változhat-e az ember, vagy örökre rabjai vagyunk saját gyarlóságainknak? Lehet-e harcolni a kiszolgáltatottság ellen, vagy a végzet elkerülhetetlen? Molnár Ferenc hőse, Liliom kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy ezeket a kérdéseket feltegyük az ő személyén, s történetén keresztül, s próbáljunk rájuk a magunk szájízének megfelelő válaszokat keresni. Találni valószínűleg nem fogunk. Nem az a fontos, hogy az ember milyen véghez ér el – hisz mindegyikünk közös vége a halál – sokkal inkább az, hogy amíg élünk, hogyan élünk, milyen körülmények mentén hozzuk meg döntéseinket? Molnár Ferenc számára a világsikert színpadi szerzőként Az ördög (Vígszínház, 1907) és a Liliom (Vígszínház, 1909) hozza meg. Hatalmas színműírói életművének egyik leghíresebb, legsikeresebb drámája a Liliom, a melegszívű hintáslegény és az egyszerű, de a hintáslegénybe egy életre szerelmes cselédlány megható, szentimentális története. A nyomorult kiscselédeken élősködő ligeti csavargó tizenhat évvel halála után visszatérhet egy órára a földre, hogy megsimogathassa gyerekét. De ahelyett, hogy megsimogatná, maga sem tudja hogyan, ráüt a kezére. Molnár darabja a 20-30-as évek Budapestjét, a kabaré atmoszféráját idézi. Bohócos vásári komédia, de tragédia egyben, ám burleszk is, kiszolgáltatottság, ám diadal: maga az élet. [bezár]
