A Hunter Killer küldetés (2018) 72% 98★

Nem volt rossz film, de láttam már ennél jobbat is. Volt lövöldözés meg robbantás, ami csak kell egy akciófilmhez, csak jó lassú volt. XD Nem éreztem rajta, hogy annyira pörögne-e a sztori, de amúgy egész érdekes volt, nem olvastam a könyvet, így nem tudom mennyi az eltérés a kettő között, de elment, csak nem lett kedvenc. XD A szereplők elmentek, nem voltak rosszak, de egyik se fogott meg. Lehetett volna ennél is izgalmas, és élvezhetőbb is, de nekem ez most nem jött be annyira, mint amire számítottam volna.

Ilyen egy igazi kellemes csalódás. Izgalmas, fordulatos, látványos. Elmaradt a szokásos melldöngető pátosz, nagy logikátlanság sem volt benne és végig lekötött. Tökéletes kikapcsolódás.

Életemben nem láttam még ilyen szürreális filmet. Legalább olyan abszurd volt a története, mintha arról készülne film, hogy Magyarország miniszterelnöke felvonul a Pride-on. Never gonna happen. Ahogy az USA sem fogja spoiler Csodálkozom, hogy nem Clint Eastwood rendezte, mert ekkora hőspátoszt csak ő szokott rittyenteni. Mindezek ellenére lekötött a film, bár a fele vak sötétben játszódott, így ha volt is valami látványos jelenete… hát lemaradtam róla.
7 csillagot megérdemel már csak azért is, mert Butler végre nem valami bugyuta karaktert játszott. Azt is díjaztam, hogy nem volt szerelmi szál meg asztmás kisgyerek, meg egyéb Darwin díjas tökkelütött.

Nem volt ez olyan rossz, lehetett izgulni, még ha sejthető volt is a befejezés.
Pátosz ügyesen adagolva, nem volt túl blőd:)

Gerald Butler hozott el ide, jó kis pörgős akciófilm. tény, hogy a sztori egyszerű mint a faék (gyanítom a könyves eredeti jobb lehet), mindenesetre tetszett, bátor volt, izgalmas volt, a hősök pont olyanok, amilyennek a hősöknek kell lennie és nem jött össze a harmadik világháború. spoiler

This – Is – THE YELLOW SUBMARINE! Komolyan az élt a fejemben, hogy a Hunter Killer küldetés a Hunter-Killer című videójátékok adaptációja, és bár már tudom, hogy nem az, csodálkozom, hogy hogyhogy nem az. Réges-régen sikerült néhány órát eltöltenem azzal a szimulátorral, és bár finoman szólva fogalmam sem volt, mikor mire és miért kattintok, nagyon élveztem beleélni magam egy modern atomtengeralattjáró kapitányának bőrébe.

Szerintem több dolog is determinálta ennek a filmnek a kritikai és a kereskedelmi fiaskóját, az egyik maga Butler. A fickó gyakorlatilag pontosan ugyanaz a típuskarakter immáron majd' két évtizede, mint Liam Neeson szintén az utolsó két évtizedben: egy megcsinált akciósztár, akivel szemben az egyetlen elvárás az, hogy tudjon kellőképpen acélrepesztő tekintettel nézni a színésztársaira és a kamerába. Nagyon rég elmúltak már azok az idők, amikor egy akciósztárnak fizikai értelemben is teljesítenie kellett, de ha ezt nem is rójuk fel neki, Butler minden tekintetben egydimenziós mivoltával nagyon nehéz elszámolni ebben a filmben. El tudom persze hinni, hogy valójában többet tud, de erre itt semmi sem utal.
A másik sarkalatos motívum a koncepció. A film a CGI eszköztárban tobzódva lopkodja össze magának az alkotóelemeit műfajidegennek még csak nem is tűnő klasszikusokból: van itt egy kis …Vörös Október, Az utolsó esély, Delta kommandó. Könyvadaptációról beszélünk, így nem mondhatjuk, hogy hiányzik a kreativitás és az eredetiség, de vélhetően maga az írott alap is Clancy és a többi kortárs kémes-politikus akció-thriller szerző kliséiből táplálkozott.
Technikai kivitelezés terén két dolog szúr nagyon élesen szemet. Egyrészt a CGI nevetségesen túl van tolva, olyan jelenetekben is felfedezzük, ahol az nem is lenne indokolt: fel- vagy leszálló, a táj felett elsuhanó helikopterek, a kikötőben horgonyzó tengeralattjáró – csupa olyan tárgy, amiről amúgy szerepel élő felvétel is a moziban, csak éppen a színészek jelenléte nélkül, avagy statikus állapotban. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy Butler jelenetei például kivétel nélkül stúdióban készültek, de a kommandós különítmény tagjai is sokszor gyanúsan műanyag hátterek előtt vannak filmezve. A cselekmény javának helyszínéül szolgáló Murmanszk és az ott lévő orosz tengeralattjáró bázis a világ legbénább díszlete – az egészről ordít, hogy valami kihalt, sarkkör-közeli, rozsdamarta kikötőben vettek fel mindent. Az egész üres, még CGI-vel sem sikerült két horgonyzó tengeralattjárónál és egy hadihajónál többel megtölteni a körzetet, nincsenek emberek, csak néhány odahányt, véletlenszerűen kiválogatott jármű.
Mindez a sivárság áthatja az egész filmet: érzelmileg és lelkileg sivár az egész produkció, nincs igazán lelke, a színészek beleélő képessége a rettenetestől a sablonosig terjed csak. Főként probléma, hogy Butler önmagán és az általa már százszor eljátszott kőkemény katonán kívül nem akar semmi mást mutatni, de ha visszapörgetjük az idő kerekét és megnézzük, milyen tengeralattjáró-kapitányokkal ismertetett meg minket Hollywood az elmúlt évtizedekben, rá fogunk jönni, hogy ez rendkívül kevés.

Nem lenne okvetlen rossz darab a Hunter Killer küldetés, ha nem árazták volna be a készítői egy az egyben „kapcsold ki az agyad” jellegű akciófilmnek, ami a sótlan középszer szinonimája is lehetne. Hogy legyen magyar szinkronos kitekintés is: bámulatos, mikre képes az emberi képzelet, ha behunyt szemmel hallgatjuk csak és kizárólag Kőszegi Ákos szövegeit – Gordon Ramsey a hídon, ma este grillezett polip és robbantott Akula a menü!

Tipikus férfi vágybeteljesítő film, annyi pénisz metaforával, hogy elég volt ez egy évre.

A propagandamédia működését megtapasztalva belátom, milyen haszna van, ha az üzeneteket leegyszerűsített formában folyamatosan sulykolják. A hasznosság felismerése ugyanakkor egyáltalán nem jár együtt az elfogadással. Még csak a kézlegyintéssel kifejezésre juttatott felülemelkedéssel sem. De az is lehet, hogy a kontrasztosság tett rá még egy lapáttal az ellenérzéseimre.
Az van, hogy az akciófilm meghatározást lehet egészen komolyan venni, és eljutni a beszédminimalizáláson keresztül a beszédbeszüntetésig, ahol akciót akció követ, és az akcióba foglalt akcióspirál szédít be mindenkit. Ez a film szinte beteljesítette ezt a programot, és mint akciófilm egészen kiváló lett volna, ha nem sulykolják ezt az egy vagyok közületek öndefiníciót. A legviccesebb, amikor Butler az orosz kapitánynak tol le a semmiből egy érzelgős beszédet. Amúgy a film csúcsjelenetei a Márki-Zay-arcú orosz miniszterelnök vérdemokratikus és hóhhdiplomatikus megnyilvánulásai: nem egy Putyin-típusú arcot álmodtak meg, az biztos. Viszont az első félóra maximálisan ígéretes. Az a bizonytalanság, amit kialakítanak, egészen elképesztő. Sajnos túltoltam a lehetőségi horizont szétfeszítését, és a kínaiktól kezdve az ufókig vártam mindenkinek a felbukkanására. Na most aki olvasta a film összefoglalóját, az tudja, hogy orosz coup d'état van a háttérben, és lehet, hogy egy kisebb csalódást is megúszik, viszont az első félóra izgalmaival szegényebb lesz. Ami szerencsés Butler szerepében, hogy az arcát alapból jellemző eltökéltségen kívül nem kell mást hoznia. Gonosz nem tud lenni, sem igazán kedves, csak nagyon-nagyon harcias. A 300-ban is ettől volt kiemelkedő, és az elnök megvédéséhez is elég volt ennyi. A megfelelően pörgős sztori sem tudja tompítani, hogy minden egyes szereplő (nem csak Gary Oldman!) sokkal érdekesebb és figyelemfelkeltőbb jeleneteket produkál.

Egészen jól sikerült tengeralattjárós, katonás akciófilm Tom Clancy nyomdokain. Jellegben teljesen olyan, mint a Vadászat a Vörös Októberre egybegyúrva a Ghost Recon szériával, így aki azokat szereti, ebben sem csalódhat nagyot. Nem világmegváltó film, de arra a két órára, amíg tart, nagyszerű szórakozást nyújt.

Nem volt rossz, bár az eleje kicsit nehezen indult be és volt egy-két röhejes jelenet. Thrillernek nem mondanám semennyire, inkább egy jó kis, egyszernézős akciófilm egy nem szokványos témában.