Az utolsó esély (1995) 76% 71★

Amikor az ember sorozatosan olyan kérdések elé kerül, hogy mi is lenne a helyes döntés abban az adott helyzetben, sokszor nem könnyű meghoznia a megfelelő döntést. Amikor pedig egy egész legénység is körülveszi, még nehezebb a dolga. Ez a film nagy hangsúlyt fektet erre a kérdésre, mi is lenne a helyes döntés? Tony Scott saját stílusával, biztosan vezeti végig filmjében ezt a kérdést. Nem feltétlen mondja ki konkrétan a helyes választ, hanem kiváló párbeszédeket ad karakterei szájába, akik briliánsan alakítanak. Hackman és Washington párosa és annak alakulása fantasztikus. Bár kicsit a mentor mentorált viszonyban vannak először egymással, a későbbiekben egyre inkább előjönnek a véleménybeli különbségek, míg egy ponton a konkrét ellenségeskedésig fajul. Mind a kettőjüknek jó oka van arra, hogy miért teszik azt, amit tesznek. Nagyon jó pontja a filmnek, hogy alaposan megismertetik velünk ezeket a miérteket, és gyakorlatilag neked szögezi a kérdést, te mit tennél most? A mellékszereplők szintén remekelnek a szerepeikben. Leginkább Mortensen karaktere van a mellékszereplők közül leginkább kibontva, és néha pont ő kerül az egyik legrosszabb helyzetbe.
Igazán feszült darab, amely, miután beindul, nem ereszt. Valódi mestermű 1-2 apróbb hibával.

Igazi minőségi szórakoztatást nyújtó darab, bár a Simpson/Bruckheimer duó, illetve Tony Scott neve a készítők részéről sejteti, hogy bizony egy remek filmmel lesz dolgunk. És Az utolsó esély valóban tökéletesen beleillik a producerpáros ’80-as ’90-es években összehozott filmjeinek sorába. Ámbár elsőre az ő nevük és Scott láttán azt hihetnénk, hogy egy látványos popcornmozi lesz az egész, meglepő módon egy nagyon intelligens darabbal van dolgunk. A forgatókönyv elsőosztályú, remekül építi fel Ramsey kapitány és Hunter hadnagy elmérgesedő konfliktusát, mely az egész filmet mozgatja. A háttérbe pedig kapunk egy elsőre sablonosnak tűnő „mindjárt kirobban a III. világháború” szálat is, azonban szépen lett összekapcsolva a két férfi viszályával, így a film piszkosul erősen mutat be egy igen lényeges kérdést: Dönthet-e egyetlen ember egy olyan meghatározó ügyben, ami aztán életek millióiba kerülhet? Hiszen, mint azt a film végén azért a szánkba rágják, mindkét férfinak igaza volt bizonyos szemszögből nézve. Ehhez még ugye jön az, hogy igen nagy szakadék is tátong közöttük több téren: életkor, neveltetés és persze a származás. A párbeszédeik feszültek és precízen megírtak. A lipicais-rasszos párhuzam pedig egyszerűen zseniális a film végén. Persze, hogy ez ennyire jól működjön, elengedhetetlen volt a jól összeválogatott színészgárda, Scott pedig rögtön két Oscar-díjas színészt is kapott a főszerepekre. A veterán Gene Hackmant és az ifjú titán, Denzel Washingtont. Komolyan mondom, a film alapján simán elhinném, hogy gyűlölik egymást, annyira tökéletes közöttük a kémia, hogy szinte izzik a levegő.
Persze az amerikai közönségnek kell az akció, némi szirup és patriotizmus, így ezek is megvannak a moziban. Előbbiből viszonylag kevés van, de a film közepén levő tengeralattjárós összecsapás kellően látványos és hosszú, így akik erre csorgatnák nyálukat, nem fognak csalódni. Utóbbi kettőből is kijut egy kevés, de épp annyi, amennyit az ember gyomra még bőven bevesz és nem áll fel utána rossz szájízzel. Végezetül még Hans Zimmer remekbe szabott zenéjét méltatnám: talán kicsit sok volt a Vadászat a Vörös Októberre, de ennek ellenére is egy nagyon kemény, militarista soundtracket sikerült összehoznia a filmhez, melynek főcímzenéjét mindenkinek ajánlatos legalább egyszer meghallgatni.
Az utolsó esély igazi nagybetűs szórakozást nyújtó darab, mely abszolút többször nézős, hála a fent leírt rengeteg pozitívumnak. Számomra Scott egyik legjobb filmje.

Thrillerhez képest elég unalmas, Hackman hozza a sablonos gonosz figuráját, Denzel meg a jófiút, abszolút lehet tudni az elejétől, merre fog haladni a sztori. A bezártság, az elszigeteltség, tanácstalanság nekem nem jött át, inkább kellemetlen volt nézni a sok izzadó férfit, akik rosszabbnál rosszabb döntéseket hoznak. A vége szerintem rossz, de legalább reális. Egy csillag mindenképpen a kutyának jár.

Toni Scott filmek közül talán csak a Tiszta románcot láttam többször (persze a Tűzben edzett férfi is dobogós). A szereposztás tökéletes. Gene Hackman helyett el sem tudnék képzelni mást Ramsey kapitányként, és Denzel Washington, Viggo Mortensen, vagy James Gandolfini nélkül sem merülhetne a USS Alabama a szolgálati szabályzat VS józan ész 'háborúba'. Nekem tíz feletti nézés után is 10/10.