A Tengeri Farkas hadművelet (2022) 33% 4★

Ezt a filmet elindítva nem az volt a kérdés, rossz lesz-e, hanem az, hogy mennyire. Adtam neki egy esélyt arra alapozva, hogy 2022-ben a mindenki által elérhető olcsó, de jó minőségű technikai háttérnek hála talán véget ért már a tróger gányolás korszaka a filmgyártásban, így a legvégső B-szutyok sem lehet rettentően rossz – gondoltam itt a nemrég nézett A hallgatásra, ami egészében véve egy elég ügyesen kivitelezett olcsó Hang nélkül koppintás volt. Naivitásomra rácáfolt A Tengeri Farkas hadművelet stábja: a gányolás korszaka sosem fog véget érni, addig semmiképp, amíg filmet csinálhatnak olyan személyek, akik nem értenek hozzá, akiknek nincs hozzá affinitásuk és tehetségük, maximum csak tetszelegnének a „filmes” szerepben.

Ez egy borzasztóan esetlen, természetellenes és lélektelen film, vélhetően az író-rendező-producer csávó gyermekkori katonás fantáziáiból merítve, a Greyhound csatahajó farvizén megúsztatva. Viccen kívül írom és mondom, hogy nincs értékelhető aspektusa. A CGI szörnyű, talán valamelyik divatos számítógépes játék motorjával faragták meg, a díszlet egyetlen elfogadható eleme, hogy a tengeralattjáró fedélzetén játszódó részek egy igazi, mondjuk pont nem német, hanem amerikai hajó belsejében forogtak le. A történet butuska és kizárólag a tengeralattjárós klisék felmondására szorítkozik, a színészi munka teljes mértékben értékelhetetlen, még Dolph Lundgren is totális homályban van – nem is értem, intelligens ember létére miért ment ebbe bele, illetve hogy részéről ez a tompa, kongó üresség rejtett humor, vagy a fél-amatőr színésztársakkal szembeni előzékenység akar-e lenni… Igen-igen, tényleg arra panaszkodom, hogy Dolph Lundgren nem hozz a tőle elvárható minimumokat – remélem, ez jól érzékelteti, mi zajlik ebben a filmben*!
A mozi legröhejesebb része rögtön az elején az a jelenet, amiben a kiégett kapitány megszemlézi az új legénységét: ez egy az egyben a Halál ötven órájának témába vágó szekvenciája újraforgatva, csak a srácok pont nem a Panzerliedet éneklik, illetve az egész produkciónak halálosan kínosan nincs semmiféle ereje, dinamikája, elragadó varázsa.

Förtelmes darab, nem dühítő, de nagyon szomorú, főleg mivel szemben sok Asylum-jellegű mozival komolyan vették, és senkinek sem jutott eszébe, hogy ebben a volumenben egy amatőr alkotás már inkább ciki, mint érdekes.

*Lundgren fikázása jogos, de a többi szereplőt elnézve megakadt a szemem ezen a bizonyos Frank Grillón, akinek ötven plusz szerepes a filmográfiája, benne volt egy csomó trendi képregény-filmben, aztán onnan sikerült katapultálnia ebbe a sz*rba, meg a Kozmikus bűnbe – miféle elbaltázott karrier az övé?