Tengeri farkasok (1980) 63% 8★

Nem haragszom én erre a filmre, sőt, még csak rossznak sem tartom, de hogy időben minimum tíz-tizenöt, de lehet hogy húsz év csúszással készült el, az egészen bizonyos, ez pedig meglátszik rajta. Ami azt illeti, más sem látszik rajta igazán, legyen szó a benne szereplő színészekről, a technikai megvalósításáról, vagy akár a lagymatag dramaturgiájáról.

Sok rokonságot mutat ez a mozi a Navarone ágyúival, de bizonyos kulcsmotívumokban kegyetlenül el is üt tőle. Természetesen a feldolgozott történet eleve magában hordoz egyfajta „öregurak háborúja” felhangot, így valamennyire kézenfekvő módon nem is várunk el túlságosan mozgalmas vagy akciódús cselekményt, de ezek helyett megfelelő kompenzációban sem részesül a néző. A sztori ragacsos, felütése amolyan kémtörténetet sejtet, amiben a Polipkában is megismert meglepően hangulattalan, üres indiai környezetben követik-verik-csábítják-szúrják agyon egymást az emberek, majd átváltunk a nagypapa-kommandó akciójára. Mire a film igazán elkezdi lökdösni bennünk az adrenalint, már bőven eltelt a műsoridő háromnegyede.
Színészi munka terén, Gregory Peck több öregkori szerepéhez hasonlóan itt is fáradtnak hat, sármjából már alig maradt, David Niven pedig takaréklángon élvezi, hogy nyugodtan ejtőzhet a cselekmény javában, szó sincs már itt egy hatvanas évek eleji háborús moziban elképzelhető megpróbáltatásokról. Moore egyértelműen az Angyalból és a Bond-mozikból ráragadt bűverővel járul hozzá a nagy egészhez, meg is döbben az ember, hogy miközben papíron ő van a legjobb fizikai kondícióban, neki itt is egy veszélyes szerelmes szál jutott osztályrészül, míg a nagypapák rohamozzák a német hajót.
A mozi önreflektív, vígjátéki éle jól működik, de természetesen nem tudja elvinni a hátán az egész történetet. Az akció, a szereplők által megoldandó még több probléma, váratlan fordulat és ármány sajnos nagyon hiányzik. Ez utóbbit beleszőtték ugyebár a spoiler, de mivel minden a néző orra előtt zajlik, ebből nem származik túl sok izgalom.
Máskülönben a film jellegzetesen angolos stílusa azért átütő, és legyenek bármennyire is idősek, visszafogottak a színészek, mégiscsak élmény őket nézni.

Lightos háborús kaland egy klasszikus színészgárdával – nem véletlenül margóra tolt alkotás, a műfaj aranykorának nagyszerűségét csak nyomokban tudja megidézni, de egyáltalán nem nézhetetlen vagy unalmas. Ezzel együtt legelsősorban mégiscsak a kémfilmek, háborús történetek, meg a jelzett színészek kedvelőinek ajánlanám.