A harminchármak (2015) 77% 86★

Nem semmi egy történet, és Antonio Banderas alakítása nagyon tetszett. A többiek közül ő volt a legjobb, és Mario Casas. Akit csak a legvégén ismertem fel, hogy ki is ő. :-D Nem néztem meg az előzetest, és a szereplőket, hogy kik azok, de a sztorit ismertem a hírekből. Nagyjából tudtam miről fog szólni, és csoda, hogy egyáltalán túlélték ezt a kalandot, ráadásul még tudtak viccelődni is párszor. spoiler A film megpróbálta, a valóban megtörtént eseményt megidézni, és részben sikerült is. A hangulat feszült, komor, egészen drámai volt, a helyszín a sivatagos részek sem voltak rosszak.

Az első reakcióm az volt, hogy mi a francért nem spanyol nyelvű?! Vagy ha már ennyire erőltetik az angolt (nyilván a nézettség miatt), akkor legalább ne nyomassák már ezt a fake akcentust. Itt el is bukott az egész hitelessége. Olyan, mint amikor a náci katonák egymás közt is angolul beszélnek, csak hogy ne kelljen a tömegnek feliratot olvasni…
Kár érte, mert a téma megérdemelt volna egy 10 csillagos filmet. De hogy valami jót is írjak: az operatőri munka gyönyörű volt.

2010-ben, ha nem is napi szinten, de követtem a bányászok életének megmentését és rendkívül nagy dolognak tartom, hogy 69 nap után kimentették őket. A történet adta magát a megfilmesítésre és nekem nagyon tetszett. Nem tudom mennyire mutatta be pontosan az eseményeket, (gyanítom azért mi filmnézők kedvéért volt pár plusz dolog hozzáadva) de a hatást nálam elérte, így is, hogy tudtam mi lesz a vége. Antonio Banderas szerintem nagyon jó volt Mario szerepében, és legalább latin vér folyik az ereiben. Nem úgy, mint Juliette Binoche-nak, chileiként látni furcsán zavaró volt.

Nagyon hosszú, nagyon unalmas, nagyon tragikus. Nem tetszett.

Minden egyes percben emlékeztettem magam, hogy ez megtörtént és én magam is láttam a mentés részleteit anno a tévében. Hihetetlen, hogy ezekben az emberekben mennyi kitartás volt, számomra elképzelhetetlen, hogy miként voltak képesek ezt az egészet túlélni, és ép ésszel kibírni. A kitartás pedig a bányászügyi miniszternek is szól, aki foggal-körömmel ragaszkodott a mentéshez.
A másik, ami számomra egészen elképesztő volt, az a munka maga… hogy létezik olyan munkahely, ahol nap mint nap emberek az életüket teszik kockára úgy, hogy közben semmiféle menekülési protokoll sincs a számukra. 33 ember vagy egy? Mindegy. Van munkaerő bőven… Borzasztó, elképzelni is nehéz.
Minden tiszteletem a bányászoké és mindazoké, akik segítettek a mentésben. A chilei kormány pedig végképp leszerepelt, egészen elképesztő, hogy semmiféle felelősségre nem vonták a bányászatot, és a munkások kártérítést sem kaptak. Mondjuk, nem kell messzire menni ehhez a fajta felelőtlenséghez a cégekkel szemben, itthon is volt pl. egy vörösiszap katasztrófa, ahol a mai napig nincs felelősségre vonás, pedig elvileg mi nem is a távoli Dél-Amerikai Chile vagyunk.

Azért az elkeserítő hogy ezek után semmi kártérítést sem kaptak :/ és hogy nem vonták felelősségre a bánya tulajdonosait

A film szerintem egész jó volt. Ha mást nem is, de azt nagyon jól bemutatta, hogy az ember élni akar, és ezért bármire hajlandó. Azt is, hogy milyen a bürokrácia, sajnos. Azonban az volt a szerencse, hogy mind a két oldalon volt egy-egy olyan karakter aki „tenni akart” valamit, valami olyat amivel előrébb lehet mozdulni. Valamit ami segíthet, ami megmentheti őket/magukat. Ez fontos momentum. Akárki akármit mond, ha ez a két karakter nincs, mindenki lehúzhatta volna a rolót. Sajnos. Több ilyen karakter kéne mindenhova a világba. Előrébb jutnánk.
Ezek miatt a karakterek miatt tetszett főként a film, a többi ráadás volt. Azonban a hangulat.. az igazi volt. Izgultam. :)

Csodálatos történet a élni akarásról. A megvalósítás tetszett végig megvolt a nyomasztó hangult, ami egy bányába kell. Juliette Binoche volt az aki nagyon nem illett ebbe a filmbe, ő azért nekem elvett a varázsból, de a többiek előtt le a kalappal.

Az elején nagyon látványos volt a hegyomlás és rengeteg szerencse meg kitartás kellett hozzá, hogy mindenki megmeneküljön. Antonio Banderas az ilyen szerepekben jó igazán.

Nem tudom hol voltam agyban 2010-ben, de ha nincs ez a film, akkor engem elkerül ennek a híre. Így örülök, hogy láttam ezt a filmet, azonban az események romlottsága, a világ önző reakciója mérhetetlenül felzaklatott. Természetesen nem az összefogásra gondolok- ami megkérdőjelezhetetlenül példaértékű- hanem arra a már-már ösztönös emberi reakcióra, hogy mindent reklámfelületté, hőssé vagy pénzzé tegyünk. Hangsúlyozom, hogy ez nem a film hibája, hanem a valóságé. A film, bár néhol nagyon romantizálta az eseményeket, főleg a végén, nagyjából elégedett voltam, egyszer nézhető. De mint film számomra mégsem tudta elérni, hogy hiteles forrásként tekintsek rá.