A fák tengere (2015) 18

The Sea of Trees
110' · amerikai · dráma 16

0 díj · 1 jelölés

A The Sea of Trees egy amerikai férfiról szól, aki öngyilkos akar lenni a Fák tengere nevezetű japán erdőben, amely népszerű helyszínnek számít a szuicid hajlamú emberek körében. Ott azonban összetalálkozik egy japán férfival, aki szintén ez okból indul oda, találkozásuk pedig egészen másfelé… [tovább]

angol · francia

Szereposztás

Matthew McConaugheyArthur Brennan
Naomi WattsJoan Brennan
Watanabe KenTakumi Nakamura
Katie AseltonGabriella Laforte
Hirdetés

Kedvencelte 3

Várólistára tette 60


Kiemelt értékelések

Coralie 

Szép és érdekes film a gyászról és az elengedésről.

strangelove 

Van Sant karrierjében most ért abba a bizonyos nagy sötétlőbe. Néhány éve már gyanakszunk erre, de most, ezzel a filmmel lett teljesen egyértelmű mindenki számára. Kitartó munkával tornázta le magát a Hallmark filmek színvonalára. Tényleg csak annyi a különbség, hogy itt igazi színészek játszanak és technikailag minőségi a film (McConaughey és a fényképezés korrekt – nem mintha számítana). Nem tudom, hogy van-e innen még visszaút. A végső fordulat azt mondatja velem, hogy nincs: az első pillanattól megjósolható, de végig reménykedünk, hogy az ízléstelenség ezen fokára mégsem merészkednek.
A fák tengere kvázi metafilmként még esetleg érdekes lehet: ha nem volt más célja, csak saját karrierjének megfeneklését tükrözni (és elbeszélni) művével, akkor ezt teljesítette Van Sant.

3 hozzászólás
Imoran 

A film témaválasztása csodás: Japán, önként vállalt halál és mindez Matthew McConaughey és Ken Watanabe szereplésével.
A túlélésérért folytatott küzdelem egy erdőben, ahova meghalni mennek az emberek.
Rétegesen felépített film, lassan megértjük, mi mindenen ment keresztül a főszereplő, ami az erdőbe vezette. Az egész filmet áthatja a finom spiritualitás, mindenképpen érdemes megnézni.

Carmilla 

    Mivel régebben sokat olvastam erről a helyről, az öngyilkosok erdejéről (Aokigahara), nagy érdeklődéssel néztem meg e filmet. Kár volt… Borzasztóan giccses, a vége pedig szájbarágósan lebutított ezomamis nagy „tanulsággal” bosszantja fel az értelmesebb, s addigra már igencsak megfáradt nézőket. spoiler A férj-feleség viszonyából egyáltalán nem derül ki, hogy mi volt valójában (?) az a nagy szerelem, ami összefűzte őket. Sőt a látottak alapján inkább csak azért nem váltak el, mert nem volt senki más, akibe kapaszkodhattak volna… (A nő mint alkoholista, a krapek pedig mint elvetélt tudós. De még gyerekük sem volt.) Ezek után nem bírt meghatni a hirtelen egymásra találásuk a nő betegsége kapcsán spoiler, az azt követő fordulatot pedig kifejezettnek erőltetettnek és abszurdnak találtam spoiler. Olyan a sztori, mint azok a kis egypercesek, amik a közösségi oldalakon terjednek, és tényleg csak egy virágos-rózsás-flitteres-naplementés GIF hiányzik még mellőle.
De még olyan kis apróságokon is fel tudtam húzni magam, hogy a hapi hazamegy, a nőt ott találja csontrészegen beájulva a kanapén, és elérzékenyülve betakargatja – az épp levetett kabátjával… Aha! Nincs egy rendes plédük vagy mi? Ki csinál ilyet a saját otthonában, hogy a mocskos utcai kabátját használja takarónak gyöngédségből??? (Amikor azt normális esetben már az előszobában leveszi és felakasztja.) – Persze, az is rögtön kiderül, hogy miért: mert a következőkben a kabát kap szerepet a beszélgetésben, ezért volt muszáj ilyen szerencsétlen módon bevonni a cselekménybe. Meg mikor mondja a japán pasas nevét, mire a hivatalnoknő (rendőr?) csak annyit mond, hogy ez nagyon gyakori név Japánban! – Aha, de nem a telefonkönyvben kell keresgélni, hanem az eltűnt személyek listáján, szerencsétlen!!! Akkor már meglehetősen leszűkül a kör, figyelembe véve az eltűnés időpontját és a többi paramétereket is (személyleírás stb.). De mondom, ez fel sem merül egyik félben sem! Ezek irtó béna dolgok.
    De hogy a film pozitívumait is említsem: a táj, az erdő valóban gyönyörű! A látvány le tudott kötni.

5 hozzászólás
negoti 

Ez egy igazi dráma, amit a hülye kritikusok alaptalanul tapostak a földbe. Szerintem. M. McCoanughey jól alakítja a gyászoló férjet, nekem ez meglepő volt, még nem láttam ilyen szerepben. Meglepő volt, hogy ilyet is tud. Mellett Ken Watanabe…aki ismeri, az tudja, hogy nagyon jó színész, de inkább a hazai alkotásokban. Sorrend nélkül, mindketten jók voltak. Így együtt. Szerintem. (A szinkronhangok is passzoltak, Nagy Ervin és Kőszegi Ákos)

Junes 

Ha valakinek eljött az ideje, hát eljött az ideje. Ezen semmi sem változtathat. Maximum a halál módja, de nem a ténye cserélődik ki az események tengerében.
A gyász meghatározhatatlan és láthatatlan kapcsolatot képes létrehozni az ittmaradott és az elhúnyt között. Nyitottság, figyelem, elfogadás – megérkezhetnek a válaszok a fel sem tett kérdéseinkre.
Párhuzamok, szimbólumok, finom utalások. Történet a történetben. Egy eszme, egy hit, egy kultúra, mely beengedi az elmenni készülőt.
Szép és fájdalmas történet a későn jött felismerésekről, a megbánásról, az önmagunknak való megbocsájtás erejéről.


Népszerű idézetek

Corvus_CoRex 

Takumi: Ezt a helyet maga úgy hívná, hogy purgatórium.
Arthur: Miért hívnám így?
Takumi: Mert maga amerikai.
Arthur: És?
Takumi: Maga hisz Istenben.
Arthur: Én tudós vagyok.
Takumi: A tudománynak van erre válasza?
Arthur: A tudománynak mindenre van válasza.
Takumi: De Istenre nincs.
Arthur: Istent mi teremtettük, nem ő minket.

Corvus_CoRex 

Arthur: Várjon! Honnan tudja, hogy iható?
Takumi: Sehonnan. De inkább, inkább legyek beteg később, mint most halott.
Arthur: Á, ez jogos.

Corvus_CoRex 

Takumi: Követnünk kell a folyás irányt. Úgy a legkönnyebb segítséget találni.
Arthur: Mi ez? Valami ősi japán túlélési technika?
Takumi: Nem-nem! A Discoveryn láttam. A túlélés törvényeiben.

Carmilla 

– Miért csinálja ezt? Miért akar meghalni?
– Nem akarok meghalni!
– Akkor mit keres itt?
– Én csak… nem akarok élni.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján