Azután (2010) 63% 60★

Ha valaki ilyen makacsul három történetszálat visz előre, akkor egyrészt fenn kell tudnia tartani az érdeklődést, másrészt tisztában kell lennie azzal, hogy minél inkább fenntartja azt a bizonyos figyelmet, annál nagyobb várakozásokat alakít ki a szálak majdani egyesülésével kapcsolatban. Noha sokaknak már az elsővel is gondjuk volt, én élvezni tudtam az események alakulását. Ugyanakkor az is tény, ha cunamit vetsz, vihart kellene aratnod, itt viszont a cunami után csak langyos szelek fújdogáltak. Nem csoda, ha sokan érezték úgy, kicsit leült a film… Oda se neki. Én vettem a ritmusváltást, és élveztem a rendező minimalizmusát. Ez különösen nagy szó a téma fényében, illetve hogy a főszereplőnk médium – nagyon kis egyszerűen van elővezetve mindez, és ez nagyon jó is így. Csak a vég! És nem az a bajom, hogy a film a szálak egymás felé tartásáról szólt, hanem hogy mindennek fényében elnagyolt lett a befejezés. Vagy ennyi se kellett volna, úgy értem, mondjuk, egy jelenettel kevesebb, vagy egy kicsit nagyszerűbb. Végül is így aztán ez egy kellemes film lett, ami a lehető legdiszkrétebben érintette a túlvilág kérdéskörét, és a misztikus gondolatok ellenére nem úszott el a zavaros ködök közé.

Mi lenne ha úgy csinálnánk, mintha ez a film el sem készült volna, vagy legalábbis nem Clint rendezte volna? És akkor mindenki boldog. Én nem is értem. Ilyen rossz rendezést régen láttam már és azt, hogy ezt Clint Eastwood rendezte nem is akarom elhinni. A történet talán addig érdekes, amíg jön a cunami, után valahogy kuszaság lesz az egész. Nincsenek a történetek között átfedések és valahogy ez a direkt összevezetése is a szálaknak valahogy annyira erőltetett. A sztori legalább olyan kidolgozatlan, mint a karakterek. Egy szó, mint száz: rossz.

Közepesen érdekes fimnek indult – misztikus történet, a másság magányosságával megfűszerezve- de aztán belépett a gyerek és a klinikai halálból visszatért írónő (cinikus kisördög: csak a kutya hiányzott a történetből:D) de a történetszövés, a rendezés, a szereplők játéka nagyon jó, szép lassan átszivárognak az érzelmek -ez annyira Clint Eastwood-i – imádom ezt a palit!:) – na és a végén a zene(azt is ő írta:)) nagyon passzol ide – és ettől valami kellemes hangulat járt át még jó néhány percig.

Én szeretem Eastwoodot, nagyon is, de ezt most nem tudtuk végignézni, annyira semmilyen volt. Fél órát bírtunk és kikapcsoltuk… Mondjátok, hogy utána indul be a történet. :(

Ez elég hú, de nem olyan pozitív hú, hanem olyan, húdekárvolt.
Kezdjük talán azzal, hogy még arra sem vették a fáradtságot az illetékesek, hogy a francia részeket feliratozzák, szóval körülbelül az egyharmada (!!) a filmnek tapogatózás a sötétben, mert még véletlenül sem értem, miről beszélnek. Sejtem, hogy mi a helyzet, de azért zavaró. Nagyon.
Kettő. Gondolom arról akarna szólni a film, hogy ezek között az emberek között kapcsolat van. De hogy a két óra alatt EGYETLEN EGYSZER SEM utaltak legalább arra, hogy egyáltalán MI ez a.. valami, nem éppen nyertes húzás. Így olyan.. „vagyunk, egymásra találunk, és akkor minden jó lesz, mert hidd el, hogy a film erről szól, és NE kérdezz semmit”
Három. Félórásra is nyugodtan meg lehetett volna csinálni, és akkor talán mindenki jobban járt volna.
Négy. Amikor kivételesen megjelent benne egy olyan szál, ami még érdekes is lehetett VOLNA, akkor azt tuti hogy eltemették két jelenet múlva, és természetesen néhol tök indokolatlanul.
Szóval igen, elég nagy csalódás volt, amelyet még maga Mr. Eastwood és Damon SEM tudnak többé tenni, mint unalmassá.