Ugyanazzal a kérdéssel szembesül három ember a világ három különböző pontján. Egyikük George, az egyszerű amerikai munkás, aki gyermekkora óta különleges kapcsolatban áll a szellemvilággal. A másik Marie, a francia újságíró, akinek alapjaiban változtatja meg a gondolkodásmódját a halálközeli élménye. Végül ott van a londoni iskolás, Marcus, aki elveszíti azt, akit a legjobban szeretett. Emiatt tele van kérdésekkel, amelyekre nem találja a választ. A három ember sorsa keresztezi egymást. Az érzelmi megrázkódtatás alapjaiban forgatja fel világukat.
balagesh értékelése
Azután (2010) 63%
Ha valaki ilyen makacsul három történetszálat visz előre, akkor egyrészt fenn kell tudnia tartani az érdeklődést, másrészt tisztában kell lennie azzal, hogy minél inkább fenntartja azt a bizonyos figyelmet, annál nagyobb várakozásokat alakít ki a szálak majdani egyesülésével kapcsolatban. Noha sokaknak már az elsővel is gondjuk volt, én élvezni tudtam az események alakulását. Ugyanakkor az is tény, ha cunamit vetsz, vihart kellene aratnod, itt viszont a cunami után csak langyos szelek fújdogáltak. Nem csoda, ha sokan érezték úgy, kicsit leült a film… Oda se neki. Én vettem a ritmusváltást, és élveztem a rendező minimalizmusát. Ez különösen nagy szó a téma fényében, illetve hogy a főszereplőnk médium – nagyon kis egyszerűen van elővezetve mindez, és ez nagyon jó is így. Csak a vég! És nem az a bajom, hogy a film a szálak egymás felé tartásáról szólt, hanem hogy mindennek fényében elnagyolt lett a befejezés. Vagy ennyi se kellett volna, úgy értem, mondjuk, egy jelenettel kevesebb, vagy egy kicsit nagyszerűbb. Végül is így aztán ez egy kellemes film lett, ami a lehető legdiszkrétebben érintette a túlvilág kérdéskörét, és a misztikus gondolatok ellenére nem úszott el a zavaros ködök közé.