47 ronin (2013) 72% 286★

Lehet szidni. Lehet rá mondani sok mindent, én akkor is bátran megadom a tíz csillagot. Nem a fantasy szál dominált, nem az akció volt a középpontban, és bár Keanu Reeves a trailer alapján úgy tűnt, szokásos hős szerepébe bújik, egyáltalán nem nevezhettem főszereplőnek, és ez így volt a legjobb. Tetszett, hogyan ütközteti a hatalomért erkölcstelen eszközöket is alkalmazó értékrendet a szamurájok (vagy roninok) becsületet, hűséget előtérbe helyező látásmódjával, tetszett, hogy el lehetett különíteni a karaktereket, sajnálni tudtam őket, és a még a női karakterek se váltak teljesen tehetetlenné és idegesítővé, pedig egy japánban játszódó történelmi filmben erre elég nagy esély volt. Sokat agyaltam még utána az igazságtalanságon, hogy vajon a hatalomban lévők tényleg ennyire önzőek-e, és nálam ez már plusz pont.
Ajánlom a filmet, engem megfogott, de senki ne lendületes fantasy-t, vagy tökéletesen hiteles történelmi filmet várjon. Azokért az eszmékért éri meg megnézni, amiket bemutat, bár a színészi játék, és a látvány sem utolsó.
Bővebben kifejtem a véleményem ebben a bejegyzésben:
https://todaywiggin.blogspot.com/2020/06/vizsgaidoszaki…

Igazából nem is tudom. Nagyon szép volt a látvány világa, érdekes keveredése a fantasynak és a történelmi műfajnak, ráadásul igaz történet inspirálta, de nekem valami mégiscsak hiányzott belőle. Nagyon kiszámítható volt igazából az egész, nem is tudott nagyon magával ragadni.
Azért örülök, hogy végre sort kerítettem rá! :)

Ahhoz képest, hogy milyenre számítottam, meglepően jó volt, és nem csak Keanu Reeves miatt, mivel nem is éreztem hangsúlyosan főszereplőnek. Pont annyit volt előtérben, hogy ne lógjon ki nagyon a környezetéből, és mégis szerethető legyen a karaktere. Hiroyuki Sanada ismét remekelt, Az utolsó szamuráj után másodszor is belebújhatott abba a szerepbe, amiben szerintem a legjobb. Maga a film hangulata, a helyszín, a kulturális háttér és persze a látvány önmagában is élvezhetővé tette az egészet. Mégis úgy vagyok vele, hogy a sok fantasy elem néha már túl sok is volt és elég hollywoodi ízű, ezért nem adok rá több csillagot. Ha választhatnék a fantasy és a történelmi film között, ennél a filmnél biztos inkább az utóbbit választanám, ezért nekem nem állt össze annyira ez a vegyítés. Ettől függetlenül szép kerek történet, a vége különösen tetszett.

„Keresni foglak ezer világon át és tízezer életen át, amíg meg nem lellek."

Ez egy eléggé egyedi film. A klasszikus japán mitológia jól keveredik a fantasyvel és a történelmi beütéssel. A történet értelmes, érdekes, van eleje és vége. Nem az a klasszikus amerikai csöpögős valami és itt nem feltétlenül boldogok az emberek (nem is tetteti magát annak senki). Japánban a becsület többet számított, mint mondjuk a boldogság. Hiszen ha valaki becsülettel hal meg, az talán a következő életében kevesebbet fog szenvedni. Ez az élet lehet, hogy csak egy felkészítő a következő életre. Ha így nézzük, teljesen érthető a szemléletmódjuk. Ha nyugati szemmel nézzük ezt a filmet, akkor meglehet, hogy nem fogjuk megérteni ezt a kultúrát.

Keanu Reeves újra megcsillogtatta tehetségét, rendkívül szimpatikus figura. Ráadásul illik hozzá a szerep is, hiszen mennyi éven át ilyen visszafogott, csöndes volt. (Lehet, hogy most is ilyen, ezt nem tudom).
A többi színész nem volt olyan kiemelkedő, de senki sem volt unszimpatikus.
A zenék is jók voltak.

A szamurájok kissé ismeretlenek a számomra, lehet hogy többet kellene róluk olvasnom.

Ritkán szomorodok el vagy hatódok meg ennyire egy film végétől, de most ez történt…

Látvány, díszletek, jelmezek 10 csillag. Sztori 0. Még jó, hogy a végén elhangzott, hogy a történelmi esemény csak “inspirálta” az alkotókat. Mást tényleg nem csinált velük…

Bizarr fantasy-kalandfilm a szamurájok, boszorkányok, család és ármánykodás világából. Sajnos nem igazán erős.

Újabb film, amit csak kihívás miatt néztem meg, egyébként sosem kapcsoltam volna be egy szamurájos filmet. Nagyon próbáltam pedig szeretni, a története alapján jónak ígérkezett, a Japán kultúráról szívesen láttam volna többet, de valahol nagyon eluntam a filmet, és csak azt szerettem volna, ha vége van. Volt egy-két jobb jelenete, a színészek is jók voltak, de megmondom őszintén sokra nem is emlékszek már belőle. Az biztos, hogy nem nekem való volt már az elejétől fogva.

Nagyon (nagyon) régen akkora dózis kaptam a csihi-puhi keleti filmekből, ahol helyben 3 emeletnyit ugranak felfelé, és mindenki tud röpködni, hogy úgy gondoltam egy életre bőven elegendő lesz. Persze 1-2-vel azért próbálkoztam, több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrel. Emiatt is hanyagoltam ezt a filmet. Pedig ez egy szép, mélabús, színpompás mese. Jól esett.

Az első 10-15 percben egy bődületesen jó nyitányt láttam, amitől elkezdtem bízni benne, hogy egy jó japán fantasy- fogok látni. De ez inkább csak egy szamurájos film, amit meghintettek egy nagyon kevés mitológiával…

A japán kultúrát, hiedelmeket, szokásokat, de még a vallást is oly módon tárja a nyugati elme elé, amivel nemcsak teljesen befogadhatóvá, de még élvezhetővé is válik.
Nem mellesleg Keanu Reeves van benne (van hogy szerelmesen néz, vagy hogy félmeztelen…) :-D