Kedvenc
A Csernobil fogja és kitépi a szívedet. Meg a tüdődet, mert néha levegőt sem kapsz, miközben nézed.
Azért jók az ilyen sorozatok, mert felhívják a figyelmet például olyan agyonhallgatott esetekre, mint Csernobil. Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki a sorozat megnézése előtt fel sem fogta, mekkora jelentőségű volt ez az esemény.
Szerencsére a sorozat nem egy szimpla dokumentumfilm, hanem az egyes szereplők mentén nézhetjük végig, ki hogyan élte meg a katasztrófát: a tudós, a politikus és az átlagember. És sikerült hibátlan színészeket találniuk, akik annyira hitelesek, hogy tényleg szurkolsz nekik, még ha tudod is, hogy happy end egyikükre sem vár.
És a hazugságoknak ára van, amelyet sosem azok fizetnek meg, akik kreálják őket.
Napok óta nem tudok mit írni a filmről; sőt, azóta nem is láttam más filmet, mert nem akarom, hogy elmúljon a hatása. No nem vágott pofán, meg le sem sokkolódtam, csupán arról van szó, hogy visszatért a hitem, hogy még manapság is tudnak eredeti történetet kreálni és azt csont nélkül filmre vinni. Minden elismerésem az alkotóknak, a stábnak és bárkinek akinek köze volt a filmhez.
Így kell ezt csinálni, nem kellenek cicababák meg izomtibik, nem kellenek látványos effektek és alpári humor a tökéletes filmélményhez. Itt a bizonyíték.
Elgondolkodtató alkotás, kiváló színészi játékkal, meglepő jellemfejlődéssel. Érdemes megnézni.
Nálam ez az Oscar favorit. Dráma, humorral fűszerezve, ahol a karaktereknek is van mélysége, nem csak „lógnak a levegőben”. Ajánlom a megnézését.
