Akár azt is mondhatnám, hogy azért tetszett ennyire ez a film, mert piszkosul át tudtam érezni Adéle helyzetét, de (talán sajnos) nem így van. Egyszerűen csak tetszett, mert egy életszagú történetet kaptam teljesen valóságos főszereplőkkel. Itt nem volt szükség a mesére, a bonyolult cselekményszálakra, ez a film úgy tökéletes, ahogy van. Szerettem benne Adéle és Emma egyszerűségét és az intelligens párbeszédeket, örülök, hogy olyan nagyszerű művészekkel is megismerkedhettem, mint például Sartre és Schiele. Na, pontosan ilyen egy nekem való film!