Nem is emlékeztem, hogy ilyen impulzív nyitánya volt ennek a filmnek. Eszméletlen erős, ahogyan Dumbledore kezét látjuk, ahogyan Harry karját szorítja és közben halljuk a háttérhangokat, a fényképezőgépek vakuinak robajait, a gyönyörű és szomorú kórust amit a szimfonikus zenekar kísér. Ez már előrevetíti, hogy itt ez nagyon csattanni fog. Whoah! :O
És úgy is van…itt már nincs annyi kellemes és meleg szín, mint az előző részekben. Egy kis helyet még talál magának a fény, de azt szinte rögtön maga alá temeti a sötétség, az előszele valami szörnyűnek és rossznak. Talán ez is olyan része volt a szériának volt, mint az SW3-ban, annál a bizonyos résznél, amikor a hideg futkosott a hátunkon és sokan sírtunk a katarzisnál.
Ez már veretes hardcore Harry Potter-film volt.