Kivételesen sokkal jobban bejött nekem, mint az eredeti, ugyanis egy olyan világban játszódik, melyet értek, mert sokkal közelebb áll hozzám. Ráadásul az eredeti Hippolyt, valljuk be, voltaképpen Kabos Gyula one-man-show-ja volt, nélküle a film maga nem lett volna egy nagy durranás.
Ezzel szemben itt, a poénok nagyon jól ülnek, a színészi alakítások pedig egytől egyig frenetikusak, mindenki kihozza a saját karakteréből a maximumot, és külön dícséretes, hogy senki nem az eredeti színész által formált karaktert próbálja leutánozni, ugyanakkor senki nem esik át a ló túloldalára sem, amikor az ezen való erőlködés rányomná a bélyegét az egész játékra.
Emlékszem, a régi Kossuth-mozi kistermében láttam először anyámmal és unkatestvéremmel, és azonnal az egyik kedvencemmé nőtte ki magát!