Az interjúkból megtudtam, hogy a történet Brooklyn-i részét Deborah Feldman memoárja alapján írták és forgatták, a berlini rész viszont teljesen eredeti, fiktív. Sajnos ez érződött is: a haszid részek érzékenyek és részletesek voltak, míg a menekülés utáni történések és karakterek Esty körül teljesen idealizáltak és leegyszerűsítettek. A történet, amit el akartak mesélni, igaz és mély, de a keret, amibe belefogták Esty történetét, azt, hogy miért és hogyan szakadt ki a haszid közösségből, fabrikált és felületes. Nagy kár ezért, mert nagyon érdekeltek a múltbéli események, szívesen elmerültem volna bennük mélyebben is, láttam volna több részletet, figyeltem volna hosszabban ennek a rejtett közösségnek az életét, viszont minduntalan kizökkentett annak az irrealitása, hogy Esty-nek Berlinben mennyire tálcán kínált mindent az élet. Azért a hibái ellenére nagyon örülök, hogy megnéztem.