Úgy emlékszem, hogy amikor először láttam (pedig már felnőtt voltam), jobban tetszett. Nagyon szeretem a vidéki hangulatát, a szereplők hozzáállását a természetfelettihez és magához az élethez. A lények kedvelhetőek, ahogy lényegében a gyerekek is; bár Mei sokszor irritált. Kedves történet, de nem a kedvenc Ghiblim. És Totoro bármennyire cuki, azért vannak ijesztő pillanatai. (Bár távol áll tőlem a teóriázás, nem zárkózom el a sötétebb értelmezéstől sem.)