Baromi hiteles volt a két főszereplő játéka, külön emelem a kalapom azért, hogy minden számot ők énekeltek. Ami pedig a történetet illeti: szeretem látni, hogy az igazi tehetség – ahogy az igazi szerelem – utat tör magának. Ilyenkor megerősítést nyer a világ rendjébe vetett hitem. Mindkettőjükkel tudtam valamelyest azonosulni, de June Carterrel jobban. Most elkezdtem videókat nézni róluk, és még szimpatikusabbak lettek.