Pár kivételtől eltekintve nem igazán szeretem a musicaleket, mert az őrületbe tud kergetni, hogy folyton elkezdenek táncikálni meg énekelni, és az egész annyira idegesítő, mert ilyen nincs. Szóval a film első jeleneténél kicsit aggódtam is, hogy úristen, mire vállalkoztam, de az az érdekes, hogy teljesen elbűvölt a film. Nem volt olyan irritáló, hogy csak úgy felpattannak énekelni, mert valahogy annyira beleillett a filmbe. Ez olyan igazán feel good film, és vigyorogva jöttem ki a moziból, és az a jó, hogy mindezt úgy éri el, hogy nem nyálas a vége, hanem inkább olyan valóságos.