Az első negyed óra elteltével azt hittem, hogy háttérnézősbe száműzöm, mert hogy is mondjam… untam, mint a franc! Jó, mondjuk Michael Caine-t el tudom nézni az idők végezetéig, de azért történjen is közben valami. Aztán jött a spoiler és helyre állt a világ rendje.
A remake-et előbb láttam, ami ehhez képest most már még inkább erőltetettebbnek tűnik. Itt nem nyomták a poénokat mégis vicces volt. A kor szelleme is tetszett, valahogy mindenki normálisnak, emberinek tűnt (a mai karakterekhez képest).
Bár Shirley MacLaine jelenlegi munkája nem tud lázba hozni, fiatalkori énje egy tünemény volt. Imádtam, ahogy pofákat vágott :-) Michael Caine karizmája meg akkora, hogy kilógott a monitorról. Miért csak 50 évvel ezelőtt születtek ilyen filmek?