Ikonikus, az egészen biztos. Szégyen, nem szégyen, eddig egyetlen Rocky filmet sem láttam, vagy legalábbis nem emlékszem rá (gyanús, hogy az utóbbi történt, apukám biztos felhördülne, ha hallaná, ahogy azt mondom, egy darabot sem láttam), azonban nem bántam meg, hogy most láttam. Jó, talán egy kicsit mégis, mert mi feelinges lenne már most nosztalgiázni. De nem is ez a lényeg!
Rocky nem nyert, egyértelmű volt szinte a végkimenetel, mégis végigcsinálta, és ennek ellenére is „győzött”, mert nem az eredmény a fontos. Gyönyörű szerelmi szál, az egész történet mesébe illő, és egyszerre emberközeli. Valóban egy ikonikus darabja a filmtörténelemnek, méltán.