Le vagyok taglózva. Ez a háború nem túl régen történt meg kvázi itt, mellettünk. Egész más a híradóban látni mint így, hétköznapi emberek sorsán keresztül belelátni valamennyire. Biztosan paranoiás vagyok, de én félek a káosztól amibe mi is szépen belesodródunk. Nem akarom, hogy 20 év múlva rólunk szóljon a film. A zene külön említést érdemel, tökéletes aláfestő, kiegészítő, mesélő. Az utóbbi idők egyik legjobb filmje, amit láttam.

Arany János Domonkos napra c. verséből idéznék még egy részletet:
Áldjad a jó Istent, ki megálda téged,
Adván őreidül szerető szüléket,
Adván eszközöket, elhárítni pályád
-Annyi más futónak nehéz – akadályát.
Áldjad Istent, hanem óvakodj`, amivel
Ő álda meg, saját érdemül róni fel.

Nemes önbizalom, de ne az önhittség,
Rúgói lelkedet nagy célra feszítsék:
Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben.
Serdülj, kedves ifju… poharam cseng érted! –
Légy ember, ha majdan azt az időt éred.