Én imádom a karizmatikus szélhámosokat, meg a róluk szóló filmeket, és ezt a történetet már több tanáromtól is hallottam, mint kedvenc legendát, úgyhogy örültem, hogy rátaláltunk erre a filmre. Tényleg elgondolkodtató, hogy mi tesz egy nagy műalkotást remekművé? Csak a név, ami rá van írva? Tényleg ennyire azt hisszük el, amit el akarunk hinni, vagy méginkább azt, amit mondanak nekünk? Én hiszek benne, hogy nem, de főleg most, a social media korában, amikor tömegek látogatnak el egy múzeumba, hogy megnézzék pl. a Mona Lisát és elkészítsék róla ugyanazt a képet, miközben ugyanott hihetetlen erejű művek mellett sétálnak el úgy, hogy észre sem veszik őket… Mindebben van valami végtelenül szomorú, de egyben nevetséges is.