A könyvet utáltam, nagyon-nagyon. Pont az hiányzott belőle ami a filmben megvolt. A romantika. Vannak olyan esetek ahol jobb nem „hallani” a szereplők gondolatait és itt is ez a helyzet. A monológok hiánya rengeteget tompított a szenvedésen aminek a -könyvben és filmen is- rettenetesen irritáló Oliver kitette Eliot. Nekem szintén nagyon sokat adott a történethez az Eliot játszó Thimotée Chalamet. Hihetetlenül bájos a tinédzserek minden tanácstalanságával és esetlenségével. Azt azért továbbra sem mondom, hogy ilyen első szerelmet kívánnék bárkinek de Perlman papa monológjában van nagyon megszívlelendő dolog. Éljünk!